Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

07 A torok kútforrások a második szökevényről, a turini ifjúról, kit Stella említ, mit sem tudnak, de tudnak több másról. A szökevények vagy elfogott keresztények felett igen örvendtek a török táborban. „Nyelv"-nek hívták őket, mert tőlük a keresztények ügyeinek mibenlétét megtudhatták. Az nap midőn az öreg tüzér hozzájuk átment, Rusztem basa emberei fogtak egy Oláh Miklós, a ki Esztergomot 1536-ban ismerteti, szintén említést tesz a toronyról s mondja : „A vár tövében, a Duna partján igen erős torony van, melyet azért mivel a viz őrzésére szolgál, víztoronynak neveznek. Ebben a hévvizek oly erővel törnek elő, hogy malmot hajtanak." (Bél, Adparatus ad Hist. Hung. 14.) Wernher György, ki jóval 1551. előtt járt itt Esztergomban feljegyzésével (De Admir. Hung. Aquis. Schwandtner i. mü. I. 851.) bővebb tájékozást nyújt Oláh szavaihoz. Wernher így ír: „Itt, ama hegynek tövében, melyre nagyszerűen épült a vár, a Duna partjánál meleg forrás toronyba van foglalva, a melybe a várból a meredeken épült falak között lejárat van. E forrásból oly mennyiségű víz fakad, hogy gabona őrlő malmot bir hajtani, most dobhoz hasonló merítő gépet is mozgat, mely földalatti csatornyán a Dunából a torony alá eresztett vizből merít, és a várban felhajtja." Wernher, 1551. előtt Sinán csausz és Delalszade már működve találják 1543-ban a vizvezető gépet, bizonyos, hogy már a török idők előtt is működött, és az Oláh idejebeli malom egyszersmint a vízhajtó gép volt, mely az esztergomi érseki vizitoronyban már ősrégi idők óta létezett. Az alapfalba bele épített római téglák gyanítatják, hogy már a rómaiaknak volt itt védművük, valamely burgúsok. A sok viszontagságtól már igen meg volt viselve e víztoronynak Duna felöl lévő bástyája, midőn I. Ferencz felhasználva a Károly Ambrus főherczeg és ország prímása halála után tíz évig tartó üresedést, és az intercalaris jövedelemből a bástyát helyreállíttatta, a mit ily feliratú kőlap a vízmű alatt lévő bástyafalon örökít meg : FRANCISCO Imo REGNANTE SEDE ARCHIEPISCOPATVS STRIGONIENSIS VACANTE RESTAVRATUM ANNO 1818. __F@ Az „Anzeygung" is tud arról valamit, hogy egy ifjú, kit N. betűvel jelez, néhány nappal a vár átadása előtt éjnek idején a törökökkel beszélt. A német katonák hallották e beszédet, de a nyelvet nem ismervén, a beszéd tárgyát meg nem érthették. Salamanca midőn megtudta, hogy az ifjú a törökökkel beszélt, a németektől a beszéd tárgyát kivánta megtudni, de ezek egyebet nem mondhattak, mint azt, hogy a beszélgetés nyelvét nem értettek.