Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

66 hajtotta fel," (Zeiller, Teutsches Reisebuch. 590.) Már 1591-ben, midőn WratisZlaw báró, ki Kregwitz Frigyes követnek társaságában járt F,sztergomban, vizmű ismét használatban volt. Ez így ír: Az oszlopcsarnok alatt sziklából vájt kút van, a mely oly mély, hogy ha valaki követ ejt bele, csak meglehetős hosszú idő után hallja annak vizbeeséset. A viz nagy költségekkel az álól folyó Dunából vezettetik fel. E vizvezetést az egykori magyar érsekek saját költségükön építettek, a kiknek rendes székhelyük itt volt. (Des Freiherrn Wratislavo merkwürdige Gesandschaftreise. 17.) A víztoronynak Esztergom történetében mindig mérvadó szerep jutott. 1543-ban az ő birtoka döntött Esztergom sorsa fölött. így kellett volna már döntenie a víztoronynak 1531-ben is Esztergom sorsa fölött. Mivel ez ügy kevésbé ismeretes és felette érdekes, azért elmondom azt e helyen. Az így történt: Ferdinánd parancsára Roggendorf Esztergom várába mint már elmondtuk volt 1530. évben őrséget vetett be. Ez Szapolyának és pártjának, a kinek akkor Várdai Pál hive volt, felette nem tetszett. Ok ennek okául az érseket tartották, aki 1531. február hó 28-án hogy magát tisztázza, valakinek levelet írt, a melyben ezeket is mondja: „Mivel egyrészt a törökök, Mehmet bég alatt, az alapítványi birtokokat irgalmatlanul pusztították, és másrészt a német sereg közeledett, azért Jánostól sürgősen pénzt és segítséget kért, de nem nyert semmit. Hogy az egyházi szabadság ellen mit sem tegyen, ő a várat két kapitánynak Nyáry és Györgynek adta át, de ama ünnepélyes feltétel mellett, hogy a vár minden körülmények között szabad legyen, és az ő kezei közt maradjon. Midőn a németek megérkeztek, és Roggendorf 200 embernek beeresztését kivánja, a kapitányok esküjük ellenére az ő tudta nélkül, midőn ágybafekvő beteg volt, 400 embert bocsátottak be. E felett való szomorkodása a következő éjjelen halálhoz hasonló állapotban ejtette. O János hű és engedelmes káplánja." így az érsek e levelében. Ennek őszinteségét csakhamar tettel is iparkodott tanúsítani. A minek elérésére cselt akartak használni. A helyőrségbeli spanyol kapitányt pénzzel megnyerték, hogy a víztornyot gyújtsa meg, és a helyőrség siessen ki a várból az égő torony megmentésére, s mig az őrség a tüzet oltani fogja, addig a vár kapuit bezárják, úgy hogy az őrség kívül szorul. Ámde e cselre reá jöttek. A spanyol kapitányt elfogták és kemény vallatás alá vették. Ez kimondotta, hogy őt az érsek biratta reá, és megmondta a napot, órát és helyet hol beszélt vele, az érsek megbízásából annak felszentelt püspöke. Ez kérdőre vonva az érsek ur és Nyáry várkapitány előtt erősen mentegetődzött és kibúvót keresett. Azért őt egy ideig szobájában elzárva, spanyolok őrizték, utóbb Pozsonyba szállították. A spanyol kapitánnyal és egy nemes spanyollal a ki gyanúban volt, hogy ez ügyben beavatott, egész szigorral jártak el. Az érseket illetőleg pedig Fels 1531. május hó 29-én azt tanácsolta Ferdinánd királynak, hivassa magához, hogy ott hűségéről magát biztosíthassa. (Bucholtz, Geschichte der Regierung Ferdinánd des Ersten. IV. 74. 543.) A török korban mindég volt a vizvezetés mellett kujodsi (vizmester) alkalmazva, a ki annak jókarban tartásáról gondoskodott. (Esztergom Ezeréves múltjából. 81.) A víztorony ősrégi épület volt. Midőn 1239. szeptember hó 29-én IV. Béla az esztergomi vár alatt levő területet, a Iíisdunában folyó hévíztől kezdve az érseknek adta, akkor e terület másik határát Vefrech, az érseki torony képezte. (Knauz Mon. Strig. I. 329.) E torony nem más mint a víztorony, melyben már akkor is lehetett benn vizmű az érseki várnak vizzel való ellátására.