Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

60 retes szokás szerint 17 ágyúval, még pedig úgy, hogy a rumilii hadtestnél 8, az anatolii hadtestnél pedig 9 ágyú volt. Ez utóbbi hadtestnél az ágyúk felállításánál Mohamed pasa ügyelt fel hétfő óta. Ahmed rumilii beglerbéghez pedig az a parancs érkezett a padizachtól (szultántól): „Mivel bízunk a te ügyességedben, szorgalmadban és buzgalmadban, azért nem rendelünk mást melléd, csak a janicsárok felét agájokkal, Ali agával." A janicsárok másik fele, a szegbán-basával az anatolii hadtest mellé állott. Már az említett napon, midőn megkezdték a vívást, estéig 5000-nél több golyót lőttek ki és igen nagy réseket nyitottak. Ezzel megkezdődött a vár falainak általános lődözése. Ágyútelepeik oltalmas helyeken voltak felállítva és tüzéreik oly ügyességgel kezelték ágyúikat, hogy — mint ők magok állított ták — senki sem tehetett volna külömben. Azonban a mi tüzérségünk is nagy eredménynyel működött, nagyobb ágyúinknak golyói behatottak az ellenséges táborba és ott nagy zavart okoztak, ugy hogy az helyén nem maradhatott és a lőtávolon kivül biztosabb helyre volt kénytelen visszafordulni. Elhelyezkedtek tehát sátraikkal a törökök a szőllők között, melyek Esztergomot keletről körülveszik. Táborukat sánczokkal jól megerősítették. Kivált nagy biztosságba helyezték a tábornak ama részét, a melyben a szultánnak sátra állott. A janicsárok sátraikat közvetlenül egymás mellé állítva fel, körülvették ő felségét. Valami 400 ágyútalpat egymás mellé csatoltak, és csak néhány helyen hagytak kijáratot. Ez szolgált ő felsége számára hátvédül. Épen így állították fel az élelmezési szereket is, hogy mind ezek egész várat képezzenek. A többi hadosztályok épen úgy telepedtek le, mindegyik saját állomásán, amint menetelni szoktak. Ágyútelepeiket is jól megvédték sánczokkal és sánczkosarakkal, mert az „igazságos uralkodó ő felsége" a szultán, a jul. 27-ikén tartott divánban megparancsolta a meteriszek csinálását, hogy t. i. a janicsárok és a szipáhik sátor nagyságú kosarakat fonjanak, a mikor beáll az éj, a vár tövéhez vivén, töltsék meg földdel. Ily kosarakat, melyek fonására a Duna mentén elég alkalmas galyakat találtak, az ágyútelepek mellé is helyeztek. Az ágyutelepeiket pedig felállították oly módon, hogy a malom, vagy vízvezetési erődtől kezdve, egész a várral szemben levő dombig (Szent-Tamáshegy) negyven nagyobb ágyúval és