Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

01 vagy háromszáz kisebb lőfegyverrel lövöldözhették a várat. A lövöldözésben bizonyos rendet tartottak, ugy hogy az ostromlottakat folyvást fáraszszák. Még a faltörésben is czélszerű beosztással felváltva működtek nagyobb és kisebb lövegek. Archometes, máskép Aehmet, a várfal azon részének ostromlását kapta, mely az érseki kertekhez csatlakozott. ') Az érseki kertek a várhegy nyugati oldalán voltak. Ezek kivált Vitéz János érsek idejében igen becsesek valának és Bonfln Antal olasz történész bámulatát igen ("elköltötték, a ki ezeket igy írja le : »A kettős kertet (Vitéz) födött oszlopos folyosókkal látta el és felől sétánynyal koronázta. Mindkettő között a szikláknál kerekded tornyot építtetett, melyben különféle termek és szobák valának, ezek tükrökkel voltak díszítve. Az ott létező kerti házikóban lakott ő folytonosan, mely a Duna felett emelkedve, gyönyörű kilátást nyújtott és a kertek minden kellemét élvezni engedte. Valóban alkalmas hely volt ez a bölcselkedésre és elmélkedésre." (Rerum Hung, Dccades IV. Lib. 111. 1568. Bázeli kiadás 593. 1.) E kertek nyoma még most is meg van. A felsőknek falmaradványai egyenlő faragott kövekből rakva a vizmedenczés körönd alatt léteznek. Az alsóknak maradványai a Smatana háztól kezdve a vízivárosi plébánia házig, sőt ezen túl is a házak hátterében levő magas és erős falak. Még itt ott a lépcsőzetes, emeltebb falak is megvannak, így a kis residentia és plébánia lak mellett, sőt még egy két kisebb szakasz is van ezektől nem távol az uri utczai házak végében. Mellékelt képünkön az alsó kertek falára épített hat ablakos ház, szemben a vízivárosi kapuval igen figyelemre méltó. A hegyoldalban létezett kerteken kivül volt az érseknek Esztergom környékén még egy másik igen kedves kertje vadaskerttel együtt, melyről Oláh Miklós tesz említést : „Egy olasz mértföldnyire Esztergomtól (Dömös felé) a hegyek tövének végében palota van építve, mely a Dunára tekint és mely igen kellemes kerttel és vadaskerttel van körül övezve." (Hungaria és Atilla. Edit. Kollár 1763. 31.) A vadaskert határos volt a rengeteg erdőséggel, mely Visegrádtól a Vérteshegységig terjedt. A vadaskertben még 1527-ben bölényeket is tenyésztettek. Egy ezek közül kiszabadult és az erdőkben tartózkodott. Erre vadászat rendeztetett deczember havában, melyben Ferdinánd király is részt vett, a ki ez időben, kevés félbeszakítással, köriilbelől november 19-től egész 1528. február végéig itt tartózkodott. Ep midőn az emiitett vadászatot tartották, érkezett Esztergomba Herberstein Zsigmond, hogy Moskvába leendő követségéről a királylyal tárgyaljon ; itt azonban a legnagyobb zavart találta, mert a király, a ki a bölény vadászatban részt vett, elveszett. A vadász társaság is későn érkezett vissza, mert a királyt nem birta megtalálni. E felett nagy szomorúság és jajgatás lőn, egész éjfélig — mondja Herberstein — ekkor végre a király megérkezett." (Kovachich, Sammlung noch ungedruckter Stücke. I. 215.) Az esztergomi érsekek birták az úgynevezett Ákos palotát is, melynek romjai közt Knauz Nándor megtalálta Bakócz Tamásnak kőből faragott czimerének maradványait, melyeket ő méltósága kegyes volt társulatunknak ajándékozni.