Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

50 és Dselálszáde Musztafa

1) műveit és egy 1543. évbeli hírlapot. 2) Midőn Esztergomban annak híre járt, hogy a török sereg Budára érkezett, Esztergomnak lakossága menekülni kezdett, futott kiki a merre tudott. Sőt mi több, háromszáz lovas is elhagyta Esztergomot és a Duna túlsó oldalára, békésebb vidékre költözött. Az ötven hajdú, a kik a törökök érkezésének kipuhatolására voltak kiküldve Maros felé, nem tértek többé vissza. Esztergom városát, mivel azt megvédelmezni ugy sem lehetett volna, felgyújtották és szétrombolták. VÁRDAI PÁL esztergomi érsek, a ki ekkor kiváló hűséggel ragaszkodott Ferdinándhoz, békésebb vidékre vonult volt, mert — mint Jovius mondja — Szolimánnál bocsánatra nem, de kínos megtorlásra számíthatott, mivel már egyszer az ő kérelmére János király kegyelmét visszanyerte, de most ismét Ferdinándhoz pártolt tőle.

3) Istvánfy nem ebben a nézetben van, lében. E leveleknek Schwandtner-féle kiadását használtam : »Scriptores Reruin Hungaricarum.« 1746. kiadás I. 606—614. 5) Istvánfy Miklós (f 1615.) Magyarország alnádora, a ki művét kiváló lelkiismeretességgel írta meg. Az 1543-ban Esztergomnál történt események leírásánál a két előbbinek feljegyzéseit követte. Az 1758. kiadást használtam 162—164. 6) Güzel Szinán, a ki Rusztem pasa felszólítására megírta az 1543. évi hadjáratot, abban személyesen részt vett és jelen volt Esztergom elfoglalásánál. Ez a legterjedelmesebb leirása Esztergom török kézbe jutásának. Munkája: „Az 1543. évi hadjárat törtenete" magyarra forditva megjelent Thúry Józseftől: »Török Történetírók« II., a melyben Esztergomról a 326—347. Kivonatban közöltem: „Esztergom Ezeréves Múltjából* 13—23. lapon. 1) Helyesebben: Musztafa bin Dselal, (f 1567.) mint nisándsi részt vett Szulejmannak minden hadjáratában. Magyarra fordított műve: »Az országok osztályai és az útak felsorolásai megjelent: »Török Történeti Irók» II. Ebben Esztergom elfoglalása történetét elmondja 241—240. lapon. 2) Végre forrásul szolgált meg : Gründlich und wahrhaftige Anzeygung, wie das Königliehe Schloss Gran in Hungern von den Türkén belagert, beschossen und eingenommen ist 1543. kis 4. r. 8 lap. A czímképen az Esztergom vízivárosi kapu és környezete szemlélhető. Vele szemben a Kis-Dunán túl ágyúk láthatók. Élénken adja elő e röpirat mindazt, ami akkor a nép ajkán terjedt. Érdekes és figyelemre méltó elbeszélés. 3) Dselálszáde feljegyzése szerint Várdai Pál akkor midőn Szulejman Bécset ostromolta 1529. október 6-án az ottani táborában megjelent s neki meghódolt. A török történész így ir : „Száfár hónap 2-dik napján a Budum közelében levő Uszturgun várából, hol a keresztény hittannal foglalkozó papoknak lakásuk és templomaik vannak — a keresztény ulemák feje, a szerzetesek