Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

51 hanem azt mondja: Midőn Pál érsek Esztergomból távozott, még Szolimán érkezésének és szándékának híre sem volt, tehát nem tőle való félelemből hagyta el a várat és várost, hanem egyenesen Ferdinánd kívánatára, melynek eleget tenni szükségesnek ismerte és azért Pozsonyba ment lakni. Távozása előnyös volt Esztergomra, mert annak parancsnoka szabadabban rendelkezhetett. Az érsek maga körül sok katonát, nagyszámú házbelit és kegyenczet táplált, ezek vele mind távoztak s így itt gátoló befolyásuk megszűnt. Esztergom erődítvényeinek megvizsgálására és azokról való hivatalos jelentés megtevésére a király parancsából Vitelli és Tornelli szakértők már az előbbeni években ki valának küldve. Ezek jelentésükben elmondták, hogy a vár nagyobb sereg ostroma ellen alig védhető, mert a szemben levő hegyről ágyúival a támadó a bennlevőket elpusztíthatja, mivel magasabban van náloknál. A falak pedig olyanok, hogy az ellenség azokhoz könnyen hozzájok férhet és biztonságban alááshatja azokat. E bajon a tapasztalt, régi katonák, a kik Esztergomban átteleltek, segíteni kívántak és új erődítvényekkel látták el. Ezt pedig nagy gyorsasággal végezték, mert az ellenségnek közeledtétől féltek; de mégis reméllették, hogy a csodálatos erősségű művekkel Szolimán érkezését nyugodtan várhatják. Másrészt ép a mult telekben —- Jovius feljegyzése szerint — a katonák és ezek társai a sajkások felette sok kárt csináltak Esztergomban. Habár annak külső részei is régóta fallal vannak körülkerítve, mégis behatoltak, és előbb a palánkokat, utóbb a házaknak fából készült emeleteit szétszedték, elhurczolták, hogy elégessék. Most a háztetők csak úgy lógnak. Némelyeket a gyakori szél, a meredeken egész a folyóig ledobott. Itt a folyó mellett levő házak, sőt a nemesek épületei, melyeket egykor és jámborok vezető ördöge, az érsek nevű pap, a ki mindnyájának főnöke, ide jővén meghódolt a szerencsés sah ő felségének." A fethname (hivatalos győzelmi irat) az ugyanezen évbeli hadjáratról azt állítja, hogy Vitéz már akkor kegyelmet kért Szulejmantól, mikor az Esztergom mellett elhaladt, Bécs felé vezető útjában. Ennek szövege így szól: „Iszturgum várparancsnoka Pál Rik kanszalárís érsek nevii pap, a ki a magyarországi ősi híres nagyok és jeles cmirek közül való lévén, főméltóságot viselt, kijött a várból és kegyelmet kért boldogságos udvaromtól. Miután ez az egész világnak szóló parancsomnak alávetette magát és meghódolt, fejedelmi győzelmes zászlóim egymás után haladtak tovább." (Török Tört. írók I. 389. II. 184.) *