Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Titkári jelentés az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat működési állapotáról

gom-Párkány (Salva-Anabum), Táth (Gardellaca), Nyerges-Újfalu (Crumerum), Süttő (Lepavista). De Esztergomnak reánk nézve különösen érdekes és tanulságos története, előkelő és fényes szereplése a magyarok történetével kezdődik. Géza fejedelem Esztergomot választotta székhelyül, s az ő idejében városunkban találkozott a keleti és nyugat-európai műveltség. Itt született, nevelkedett és uralkodott sz. István király; s utána még két századon át volt Esztergom az ország fővárosa, a magyar királyok székhelye és állandó szintere a történeti jelentőségű eseményeknek. II. Géza király 1147-ben itt fogadja III. Konrád német császárt és VII. Lajos francia királyt, midőn ezek keresztes hadaikkal hazánkon át a Szentföldre vonulnak. III. Béla négy napig tartó ünnepségekkel, lovagjátékokkal és lakomákkal ünnepli Barbarossa Frigyes császárt és kíséretét. S habár utóbb megszűnt királyi székhely lenni, de azért fontos szerepet játszott mindenkor hazánk történetében; mert — a gyászos emlékű török uralom idejét kivéve — középpontja maradt a kath. egyháznak, székhelye maradt az ország első főpapjának. Roppant nagy az a történeti anyag, a mely Esztergom nevéhez fűződik. S ennek a fényes és gazdag multu városnak és megyének nemcsak hogy története nincs megirva, hanem még a rá vonatkozó adatok sincsenek fölkutatva, annál kevésbbé összeállitva vagy rendezve; a föld méhé-