Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Titkári jelentés az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat működési állapotáról

hogy Esztergom nemcsak jelenénél, hanem különösen múltjánál fogva is egyik nevezetes pontja hazánknak, a melynek története visszanyúlik a legrégibb századok homályába. Városunkban és megyénkben az emberi művelődés őskorától fogva minden korszak emlékei föllelhetők. E mellett szólnak a Piszkén és Tokodon talált kőkorszaki tárgyak ; ezt tanusitják a Doroghon, Köbölkuton és Tokodon napfényre jutott rézkorszaki emlékek ; erről tesznek bizonyságot a Bajnán, Bényben, Ebeden, Helembán, Kéménden, Kövesden, Lábatlanon, Pilis-Maróthon, Piszkén, Süttőn, Szobon és Tokodon nagy számmal előkerült bronzkorból való érdekes leletek. Sok emlék maradt fönn a népvándorlás és a római uralom idejéből is. A római korbeli érmek, ékszerek, cserépedények, bélyeges téglák, hamvvedrek, kőkoporsók és épületkövek hangosan hirdetik, hogy megyénkben a rómaiaknak virágzó gyarmataik voltak. Annyi bizonyos, hogy Esztergom, a rómaiak idejében Salva Mansio néven, mint a dunai határvonalnak egyik őrpontja, megerősitett hely volt. Sőt Esztergom kétszeresen is meg volt erősitve; amennyiben a rómaiak a párkányi oldalon is emeltek erődöt, a melynek Anabum volt a neve. A Duna partján hatalmasan megerősitett útvonal vezetett megyénk területén. Az Aquincum (Ó-Buda) felől Bregetiumba (Ó-Szőny) vezető dunai határvonal mentében római telepek, vagy megerősitett helyek voltak: Pilis-Maróth (Castra ad Herculem), Eszter-