Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Titkári jelentés az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat működési állapotáról

gondolatlanságból szánakozó mosolylyal, kicsinyléssel, fitymálással szóltak egyes, előttük értéktelennek látszó ócskaságokról: el kell némulniok most, midőn ezeket, az egyes, magukban véve sokszor jelentéktelennek látszó tárgyakat összehordva, együtt szemlélhették, amelyeken fölelevenül lelkünk előtt édes hazánk története. Ezek után hiszem, hogy nem fog akadni komolyan gondolkozó egyén, a ki az »Esztergomvidéki llégészeti és Történelmi Társulat* létezésének jogosultságát kétségbe akarná vonni, sőt a ki annak szükségességét, hasznos voltát be nem látná! Mert hiszen — kicsiben ugyan — társulatunk is a mult képét akarja bemutatni, midőn arra törekszik, hogy a városunkban és környékén talált régiségi tárgyakat öszegyüjtve, az enyészettől megmentve, s mihelyt körülményei engedik, — mindnyájunk okulására rendezve, alkalmas helyiségben kiállítsa. Mindez azonban hosszú időbe, fáradságos utánjárásba és sok pénzbe kerül. Vajha minél előbb abba a szerencsés helyzetbe jutnánk, hogy mint az ország más vidékén létező hasonló társulatok, a várostól vagy a megyétől célszerű helyiséget kaphatnánk a már eddig is szép számmal összehordott régiségi tárgyak elhelyezésére. De vájjon városunk és megyénk területén nyilik-e tér régészeti kutatásra ? érdemes-e költséget kockáztatni olyan vállalatra, amely nem kecsegtet eredménynyel ? Szükségtelen hangsúlyoznom,