Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Balassa Bálintnak Esztergom alá való készülete és eleste. Közli dr. Récsey Viktor

Botsád szent Lelkedet Egböl Wr Isten mellém, Ki vezéreilyen, s- gonozt ne hadgyon iöni felém, Félelmem ne legyen, oltalmába vegyen, S hozzon szent sziuet belém. Az te ió voltodért táuoztasd el vétkemet, Oijam magam tőle, s gyülöllvem mint mérgemet Ne vess el előled, s- el se űzz mellöled, Hald kegyessen kértemet. Latuán szép hazámnac, hogy kiki oltalmára, Fegyvert készit, s megyen meg szabadulására, Szivem repős vidul, s- czac nem lábra indul, Olly víg minden iauára. Az te szent Fiadért láss engem is olly jóual, Szolgálhassac neki értéckel és haszonnal, Lássam szabadságát, s bár érié halálát Vigan eltem azonnal. Semmi vérhullásom drága ne legyen érte Mert nekem mind iouát, s mind souát eluegy mérte Az az hói vidított, hói meg szomorított. Keduemet búual érte. Szokás de Annyánac rongálua édesgetni, Fiát, hogy erköltsét tudhassa ékesgetni, Hogy lehetnéc szelídgy, engemis ért bús így S akart ugy kesergetni. Illy szüksége napján tőle meszsze nem válom, Ha egyébbel nem is ió példámmal szolgálom, Fogyatkozott értéc s- értéctetten mertec Nem botsát sokra, s bánom Olvad mert értéke nemzetemnec, fogy s apad, Bötsüllet szerentse rá tsac gyengén sem akad, Amihöz kapna is s- közi nagy vólna is, Előle más elragad. Soc bú éri gyötri végtelen reménségét, Titkos ohaytással kesergi szegénségét, S az inkább kínozza, hogy ölben hordozza Halálos ellenségét. Feiet kell haytanunc nyomorodott igyünckel, S- tőled kell oltalmat erőt kernünc hitünckel,