Esztergom Évlapjai 2017
Sőregi Zoltán: A kerékpáros zászlóaljak parancsnokai Esztergomban
• 1925. december 1. -1927■ december 1. Kiss ]ános alezredes, vitéz (Erdőszentgyörgy, 1883. március 24- Budapest, 1944. december 8.) Régi katonacsaládból származott: első ismert katonaőse Kiss Sámuel, aki már a napóleoni háborúkban is részt vett a kolozsvári császári és királyi 51. gyalogezred kötelékében. Később is katona maradt, ott volt az 1848-49-es szabadságharc csatáiban is. Kiss János katonai tanulmányai első állomása a kassai katonai alreáliskola volt, majd a nagyszebeni gyalogsági hadapródiskolában avatták hadapród tiszthelyettessé 1902-ben. Első szolgálati helye Kőszeg lett, ahol a 11. tábori vadász zászlóalj szakasz- parancsnokaként látta el a fiatal tisztjelöltek teendőit. 1911. október l-jével a 11., 20., 24. és 29. tábori vadászzászlóaljak 4. századait kerékpárral szerelték fel, az alakulatok mozgékonyságának növelésére. A századokat a háború kitörésekor kerékpáros zászlóaljjá vonták össze. Kiss János, ekkor már főhadnagyi rendfokozatban a zászlóalj 11. kerékpáros századának parancsnokaként vonult a harctérre. Az alakulat 1915 májusáig az orosz fronton harcolt, majd az olasz hadüzenetet követően a délnyugati harctérre szállították át. Kiss főhadnagyot itt tüntették ki első ízben: 1915 júliusának első napjaiban a III. osztályú katonai érdemkeresztet kapta meg a Wandalin menti harcokban tanúsított magatartásáért, majd július 21-én Peteanónál a Bronz Katonai Érdeméremben („Signum Laudis”) részesült. 1916 tavaszán sebesült meg első ízben, amikor századának erődítési munkálatait irányította. 1916. március 18-án Novaledo közelében az Ezüst Katonai Érdemérmet elsőízben, majd 1916. július 26-án Panaveg- giónál az Ezüst Katonai Érdemérmet másodízben érdemelte ki. 1916. november 4-én a 2608-as magaslatot az erős ellenséges tüzérségi és aknavetőtűz és a szívós ellenállás dacára - miközben homlokán megsérülve vérző fejjel is tovább vezette a támadást - olyan mesteri módon foglalta el, hogy ezért a 3. osztályú Vaskoronarendet (hadiékítménnyel) kapta meg. 1917. december 25-én zászlóaljával a délnyugati harctéren fekvő 1108 méter magas Col d’Echele magaslaton állását hősies módon négy ellenséges ellen- támadás ellenére megtartotta, miközben súlyosan megsebesült. „Ennek a kiváló tisztnek -aki emberei között mindig az első vonalban, soha nem lankadó bátorságával példát mutatott - volt köszönhető, hogy a zászlóalj, mely napokon keresztül a legerősebb tüzérségi tűz alatt állt és súlyos veszteségeket szenvedett, a túlerő ellenére, hűségesen vezetője példamutatásához tartva magát, feltétlenül és rendületlenül kitartott az elfoglalt területen és ezen kívül telve támadási szellemmel sikerült foglyokat ejtenie: 3 tisztet és 270 fő legénységet. Ezekben a napokban a zászlóalj tűzereje 490-ről 330-ra csökkent, ami hatásos bizonyítéka a harcok hevességének. Súlyos sebesülése ellenére Kiss százados kitartott és parancsokat osztogatott”.4 Hősiességét, helytállását a Tiszti Arany Vitézségi Éremmel jutalmazták. Sebesülését hosszú kórházi ápolás követte a bécsi Rudolfiner kórházban. Innen állapotának javulásával Kőszegre szállították. Műtétek és kezelések hosszú sora követte 4 Kiss Sándor: Emlékeim Kiss János altábornagyról. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1979-, llO.p. 48 ESZTERGOM ÉVLAPJAI 2017.
