Esztergom Évlapjai 2017
Horváth István: Fauszodák, folyami uszodák Esztergomban a 19-21. században
de egész nyárra szóló bérletet is lehetett váltani, amely napi egy vagy két leckét foglalt magába 8, ill. 12 forintért. A látogatók „czélszerű úszó öltönyöket” is vásárolhattak helyben.4 Korányi uszodája a nagyobb fővárosi fauszodák mintájára épült, de annyiban eltért azoktól, hogy nem volt teljes egészében kosaras feneke az uszodának. Az uszoda kisebb, egyéni használatra szánt részein volt egy víz alatti biztonsági lécváz, ami megakadályozta, hogy az ott fürdőzőt elsodorja a víz, de az úszásra szánt nagy medencét már nem minden évben látták el ilyen biztonsági felszereléssel. Az uszoda a kor társadalmi elvárásainak megfelelően szigorú napi időbeosztás szerint működött, férfiak, nők, katonák más-más napszakban vehették csak igénybe a létesítményt. A hazai fauszodák többségének üzemeltetése hasonló módon történt, bár egyes helyeken külön női uszodákat is nyitottak, ezeket a nők bármely napszakban szabadon használhatták. Máshol a meglévő uszodát választották szét férfi és női részlegre, hogy egy időben is megmártózhassanak mindkét nem képviselői. Korányi uszodájában reggel 7 óráig a férfiak, 7 és 10 óra között a nők fürödhettek. 10 és 12 óra között ismét a férfiak következtek, majd délután 1 és 3 óra között csak katonákat engedtek az uszoda vizébe. 3 órától az esti órákig pedig ismét férfiaké lett az „úszó ház”.5 A nők úszóideje igen csekély volt, ez csak 1894-ben változott érdemben. Ekkortól a nők már délelőtt 11 óráig, valamint délután 2 és 4 óra között mártózhattak meg az uszoda vízében.6 Az uszoda rendszerint minden év májusában nyitott ki, és szeptemberben zárta be kapuit. A fürdési idényen kívül - félve, hogy a jég esetleg kárt tesz benne - szétszedett állapotban a parton tárolták. A katonák pedig új uszodát kaptak a Prímás-sziget nagy-dunai oldalának középső részén, a mai Palkovics-pad közelében. Ez szintén fauszoda volt, de kizárólag a helyi katonaság használhatta úszástanulásra és edzésre. Az uszodát elsősorban a jómódú polgárság látogatta, a jó úszóknak Korányi hetente úszó kirándulást is szervezett a Kis-Dunán, a résztvevők az ún. Kutyaszorítótól az uszoda vonaláig (ma: zeneiskola) tartó távot teljesítették. Az úszásra vállalkozókat Korányi és alkalmazottai csónakokon szállították a rajt színhelyére. Az 1880-as években rendszeressé váltak a nagy-dunai társas úszások is, sokan a „felső malmoktól az alsókig” úsztak, a jobb úszók pedig a folyó átúszására is vállalkoztak Párkány és Esztergom között.7 Versenyeket ekkoriban még csak elvétve rendeztek, sokkal inkább a megadott táv puszta leküzdése volt a cél. A versengés ekkor még ritkaságszámba ment, nem véletlen, hogy egy-egy alkalmi versennyel a helyi sajtó is kiemelten fogalakozott. Egy ilyen versenyről így ír az „Esztergom és Vidéke” újságírója: „...Jóska, a növedék bakfisok jóakaratú úszómestere és rakoncátlankodó realisták erélyes rendreutasítója egy reggelen nagyot gondolt és tudtál adta az uszodába gyülekező'hölgyikéknek, hogy ma nagy úszóverseny tartatik. 4 Uszoda megnyitás. In: Esztergom és Vidéke 2. (1880) 39. sz. 4. p. 5 Uszoda megnyitás. In: Esztergom és Vidéke 2. (1880) 39- sz. 4. p. 6 Megnyílt az uszoda! In: Esztergom és Vidéke 16. (1894) 37. sz. 3. p. 7 Vízi kirándulás. In: Esztergom és Vidéke 2. (1880) 54. sz. 3. p. HORVÁTH ISTVÁN | FAUSZODÁK. FOLYAMI USZODÁK ESZTERGOMBAN A 19-20. SZÁZADBAN 39
