Esztergom Évlapjai 2017

Hetvesné Barátosi Judit: Esztergom az összeírások tükrében

Szárazság idején, 1802-ben Rigler János formonder (csőszök felettese) jelentette, hogy már 600 marha van felfogadva a mezőre, ellátásuk „bizonytalan annak szárazsága által.” - E miatt több állatott már ne fogadjanak oda.39

A legeltetés után fűbért fizettek. A vidékiek fizetési kötelezettsége: 1 ló 1 forint 36 dénár; 1 marha 1 forint 12 dénár.

Vízivárosban és Szenttamáson: 1 ló 2 forint 24 dénár; 1 tehén 2 forint; harmadfű tehén 1 forint 24 dénár; sertés 1 forint; kecske 2 forint.40

Vladár Ferenc fűbér árendás a vidéki és szomszéd városoktól 219 forint 24 dénár fűbért szedett be 1832-ben.

A levágott marhák nagy része a város élelmezését szolgálta, a kereskedés nem volt jellemző. A Városi Tanács rendelete szerint:

a marhahús fontja (0,45 kg)

11 dénár

a marhafaggyú

22 dénár

a mártott gyertya

31 dénár

a szappan

32 dénár

A vágóhíd a városban a Hévíz utcában volt, a koplaltam szintén, ami sok gondot okozott az ott lakóknak botrányos rondasága miatt.

Gondot okozott az is, hogy időnként marhavész ütötte föl a fejét. Palkovics Károly orvos és Effner János seborvos rendszeresen megvizsgálták az állatokat, és igazoló cédulát adtak ki az egészséges levágható marhákról. (Olvashatunk a jegyzőkönyvben például arról, hogy Fáik Bálint polgármester megbízta Palkovics Károly városi orvost, hogy a júniusban beköszöntött nagy melegben ellenőrizze a csordakutakat, a legelőt és az ott legelő állatok egészségi állapotát.)

A bor fontos szerepet játszott az emberek mindennapjaiban - különösen Esztergomban - az ivóvizet szolgáltató gémeskutak mellett. Csór Tamásnak a király magas tisztséget betöltő emberének a 14. században nemcsak a Zenia palota volt tulajdonában, hanem az esztergomi Előhegy vidékén a Borkút nevű szőlőt és a Perecsén-szőlőt is megvásárolta.41

Helischer József 1827-ben azt írja, hogy fehér és piros szőlőt is termelnek. A piros bővebben terem „A bort, főképpen fehéret, az ország felső részei felé és a bányavárosokba tengelyen, továbbá Győr és Moson felé, valamint Ausztriába hajókon szállítják.”42

39 MNL KEMLIV-1001- b 1802.180. Gazd.jkv. sz.

40 MNL KEML IV-1001- g Tanácsi iratok 1829.1/666/3. sz.

41 Zolnay László: A középkori Esztergom. Bp., 1983.145. p.

42 Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről. Tatabánya, 1957. 42. p. idézi.

HETVESNÉ BARÁTOSI JUDIT | ESZTERGOMAZ ÖSSZEÍRÁSOK TÜKRÉBEN

33