Esztergom Évlapjai 2017
Hetvesné Barátosi Judit: Esztergom az összeírások tükrében
IV. TÁBLÁZAT: ALBÉRLŐK 288 (100%) 326 (137%) 394 (114%) * Mezőgazdaság, állattartás, szőlőművelés A török kiűzése után Esztergom szabad királyi város romokban állt. „Bár volt két sor ház, kunyhó kinézetük volt, a kapások laktak benne. A várostól délre fekvő' terület szántóföld ugyan, de egy negyedmérföldnyi kiterjedésben csupa épületrom. De ha ezt a romos területet be nem vetnék, nem volna lehetőségük a polgároknak a földművelésre.”23 24 25 „A szőlőterület kevesebb, mintsem elegendő volna az egész városnak, mert a hegyek többi része a szentgyörgymezei határba esik. A szőlő kétfajta: fehér és piros. Mindkétfajtának a bora elég jó és kellemes ízű, ha érett volt a szőlő. Fejfájást nem okoznak.”2i A 18. század végén Vályi András még mindig kicsinek írja le a várost és kevésnek a megművelhető földet. „Szőlőhegyei termők, s mind fejér, mind pedig kivált veres, jó borokat teremnek, kivált a Diós völgyi és a Kis Kúrián fekvő szőlő hegyek, sőt a Szamár hegyi jeles borok is méltán híresek. Gyümölcsöt is jó ízűt teremnek a esztergomi kertek, a híres őszi és durántzai baratzkok nem a kertekben, hanem a szőlő hegyeken teremnek. A városnak két dűlő szántásra való fölgyei vannak, hol a régi épület darabok is látszanak."23 23 Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről. Tatabánya, 1957.13. p. 24 Bél Mátyás: Esztergom vármegyéről. Tatabánya, 1957.14. p. 25 Vályi András: Magyarországnak leírása. Buda, 1796.606. p. HETVESNÉ BARÁTOSI JUDIT | ESZTERCOMAZ ÖSSZEÍRÁSOK TÜKRÉBEN 29
