Esztergom Évlapjai 2017
Peragovics Ferenc: Esztergomi zsidó családtörténeti vázlat
akkor óriási öröm... villamos járt be Budapestre, egy csomóan elmentek, mi még vártunk, hogy mi lesz, estére már visszagyűttek... És akkor a nyilasok kirúgtak bennünket, már be se engedtek a gyárba... Nem tudtak mit csinálni, sorba állítottak, és vonultunk dél felé. Székesfehérvár, ott kaptunk már földmunkát, és ott mára todtisták23 voltak... a németek irányították a munkát.” Budapestre vatikáni vagy svéd védlevelek segítségével térhetett vissza a század egy része. Laci bácsi is a kedvezményezettek közé tartozott. Voltak vagy húszán, akik egy tizedes vezetésével fölmentek Pestre. A fővárosban totális káosz uralkodott. Karácsony közeledett, az utolsók között keltek át a hídon gyalog, mert utána azokat felrobbantották. Az Aréna úti zsinagógához kerültek, oda gyűjtötték a munkaszolgálatosokat. A tisztesek azt beszélték, hogy most fog eldőlni a zsidó foglyok sorsa. Ha a németek átadják a várost harc nélkül, akkor kettesével kimehetnek és szétszóródhatnak, ha nem, akkor nem tudják, mi lesz. „Oszt tényleg nem adták át, hanem védték a németek, mert a németeknek nem volt drága Budapest!" így a szabadulás még váratott magára egy keveset. Hányattatásainak következő' helyszíne a gettó lett. Azt mondták nekik, legyenek gettórendőrök. „Hát mi volta rendőr? Kaptunk egy botot, és csináljunk rendet, védjük a raktárai, mert kívülről élelmezték, mert 10 deka kenyeret kaptunk naponta, amit kívülről a követségekről kaptak, a svédek meg nem tudom én kicsodák. Hát ott tartottuk fenn a rendet. És az volt, hogy nagyon sok belövés volt, és az öregek nem akartak lejönni az emeletről a védőhelyre, úgyhogy félig lerombolt házakban fel kellett menni és lehozni az öregeket. Szóval ez volt a feladatunk. Jártak be oda nyilasok, mert ugye vendéglők, és azokat mind ki akarták rabolni, a bort, a kocsmát, de hát a kocsmákat már régen kirabolták... Az volt félelmetes mindig a nyilasoktól, hogy csoportosan jöttek, négyen vagy öten puskával, ugye, és akkor ezek a taknyos fiatalok nagy legények voltak. Sokszor volt, hogy ellöktek egy öregasszonyt, és akkor uralkodtak ott. Szóval félelmetes társaság volt.” Európa utolsó nagy gettóját 1945. január 18-án szabadította fel a Vörös Hadsereg. % Orosz kényszermunkán Budáért még zajlott a küzdelem, amikor Marmorstein László hatodmagával elindult hazafelé. Esztergomiak és győriek voltak a csoportban, nyugatra tartottak mindnyájan, el is jutottak Óbudáig gyalogosan24. Laci bácsit valahonnan ismerte az óbudai állomásfőnök. Arra kérte őket, hogy rakjanak meg egy mozdonyt szénnel, mert a piliscsabai alagút állapotát szeretné megvizsgálni, nem sérült-e meg, át lehet-e haladni 23 A német hadiipar teljesítményének fokozására létrehozott, kényszermunkásokat foglalkoztató szervezet, az Organisation Todt tagjai. 24 Át kellett vergődni a Duna jobb partjára, Óbuda akkoriban már orosz kézen lehetett, hiszen 1945. február 6-án a budai szovjet ostromgyűrű északi határa a Margit-sziget déli pontjának magasságában helyezkedett el. Lásd erről: Goszonyi Péter: I. m. 231. p. 170 ESZTERGOM ÉVLAPJAI 2017.
