Esztergom Évlapjai 2009

Deák Antal András: Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája

mérnök, Szepesi Zoltán fantáziáját, aki dr. Kolumbán György nyomdokain elindulva - az ügy iránt nem kevesebb elkötelezettséggel - tőle teljesen eltérő irányban kereste a megoldást, és kidolgozott egy alternatívát, amelynek alapján ugyancsak megépített egy modellt. Ez a szerkezet a hanghullámok lökési energiájával el is érte a kívánt nyomást. Szépséghibája csupán az, hogy ennek a technikai újításnak semmilyen nyomát ebben a korban nem találni. Időközben a Duna Múzeum szervezésében, a vízemelés technikájának szakemberei részvételével az esztergomi várban egy „Vízgép-konferencia" keretében megvitatták a kérdést. Mindkét feltaláló szóban és modellben bemutatta találmányát. A konferencia, valamint dr. Kolumbán György és Szepesi Zoltán publikációi nyomán a szakmai berkekben elhíresült a vízgép-probléma. Megoldására még két feltaláló állt elő elképzelésével. Károlyi András, okleveles gépészmérnök, aki azt javasolta „hogy a további kísérleteket, kutatásokat egy térfogat-kiszorításos, pontosabban membrán szivattyú felé irányítsuk. [...] A folyadékemelő módszerek közül abban a korban a térfogat-kiszorításos elven működő berendezések működhettek hatásosan. Dugattyús gépnek nyomát sehol nem lelhetjük, azért szerintem ott membrán szivattyúnak kellett lennie." A negyedik koncepciót a székesfehérvári Tóth Péter dolgozta ki, amely szerint „leeső golyókkal működtethető merülőhengeres vízpumpát" alkalmaztak a víznek a várba való feljuttatásához. így arra vonatkozóan, hogy miként működhetett, ötletnek híjával nem vagyunk, de tényszerű támaszunk annál kevesebb. Dr. Szekeres József, a Rosenberg Hungária Kft. ügyvezető igazgatójának szorgalmazására és vezetésével a Duna Múzeumban 2006-ban két alkalommal tanácskoztak a konstruktőrök - „feltalálók" -, továbbá a Balassa Múzeum és a Duna Múzeum képviselői. A tanácskozások célja a felmerült problémák tisztázásával kapcsolatos teendők megfogalmazása, a feladatok határidőhöz rögzítése volt. Első elvégzendő feladatként a történelmi alapvetést jelölték meg. Ennek keretében azzal bízták meg e sorok íróját, hogy az elérhető szakirodalmi források feltárásával segítse a vízgép rekonstrukciójával foglalkozók munkáját. Derítse ki, léteztek-e a feltalálóink által konstruált vízemelőkhöz hasonlók a reneszánsz-korban, és hogy melyek azok a szerkezetek, amelyek ebben a korban egy ilyen feladat esetében szóba jöhettek. Ezzel párhuzamos második lépésként a régészeti feltárás szükségességét jelölték meg, mivel dr. Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatója szerint elképzelhető, hogy az 1683. évi várostrom alkalmával elpusztult vízmű fém 50