Esztergom Évlapjai 2009

Beke Margit: IV. Béla király és az esztergomi érsekek

úgy hogy a jégen állandóan folyt a gyalogosok csatározása. Mégis, mikor a kemény jég megérkezett, és a Duna teljesen befagyott, a tatárok egyáltalán nem merészeltek átkelni rajta lovaikkal. Figyeljétek meg tehát, mit csináltak. Sok élő lovat és állatot vezettek a Duna partjára és három napon keresztül senkit sem hagytak ott ezek őrizetére, úgy látszott, hogy az állatok őrizők nélkül kóborolnak ott, és senki nem mutatkozik azon a vidéken. Ekkor a magyarok abban a hitben, hogy a tatárok elvonultak, hirtelen átmentek, és ezeket az állatokat átvezették a jégen. A tatárok megfigyelték ezt és átlátták, hogy lovon is nyugodtan át lehet menni a jégen. Meg is tették." A tatárok egy része üldözte a menekülő királyt, másik része pedig Esztergom ostromára készült. A várbeliek árkokkal, falakkal és tornyokkal vették körbe a várost, amelynek falain belül sok volt a köznép, a gazdag polgár, a vitéz, nemes és úrasszony - de mindegyik biztos volt abban, hogy a tatároknak képesek ellenállni. A tatárok a védőárok szélére magas falat szerkesztettek és harminc ostromgéppel állandóan lőtték a várat. A védők, pedig felégették az alsóvárost. A védők sok értékes szövetet és ruhát égettek el, leölték a lovakat, az aranyat és ezüstöt a földbe ásták és visszahúzódtak a kőpalotáikba, hogy ott védjék magukat. Ezt megtudták a tatárok, ezért a palotákat kezdték ostromolni. A főbb úrasszonyok díszbe öltöztek és a nagyfejedelemtől kértek kihallgatást, akik mintegy háromszázan lehettek. A városon kívülre vezették őket, és életükért könyörögtek. Azonban kegyetlenül lefejezték őket. Magát a várat a tatárok bevenni nem tudták, mert a spanyol Simon ispán bátran megvédelmezte őket. Báncsa nembeli I. István (1242. május - tl253. november 13. u.) Báncsa nembeli István a tatárjárás után került az érseki székbe.

1

1 Ő volt az az érsek, akit a király még váci püspökként a tatárjárás előtt Ausztriába küldött, hogy segítséget kérjen, de hiába. Ezután római küldetésben járt, majd Dalmáciában Klissa várában a királyné mellett maradt, hogy oltalmazza a családot. Visszatérve váci székébe, újjáépítette a várost, és ezt tette esztergomi érseksége alatt is. Az érsek IV. Ince pápa akaratából 1243-ban Dalmácia és Horvátország szentszéki követe lett. Bizonyára ő koronázza meg Istvánt, ifjabb királyt 1245-ben, IV. Béla akaratából. Báncsa érseksége idejére esik a pálos rend megalapítása is. Ugyanis Özséb esztergomi kanonok 1246-47-ben lemond kanonokságáról és a pilisi erdőkben kezd remeteéletet élni. Érdekes, hogy a tatárjárás okozta mérhetetlen pusztulás idején vonul vissza szemlélődésre Özséb, mint aki az Istennel való együttlétet többre becsüli a tevékeny újjáépítés munkájánál. 1249-ben IV. Béla az esztergomi várban lévő királyi palotát véglegesen az 1

1 Varga Lajos: Báncsa nembeli I. István. In: Eé 106-111. 42