Esztergom Évlapjai 2009

L. Balogh Béni — Peragovics Ferenc: Az esztergomi zászlóvita 1940-1943

Etter feltételes módban fogalmazott: „Ha a zászlót használatba vennénk, úgy értesíteni fogom. [...] Egyelőre csak a nagyterem díszítésére kívánjuk felhasználni."

1

0 Ha a lobogó megvásárlásával Etter csakugyan Széli kitartó próbálkozásait próbálta leszerelni, úgy nem érte el célját, mert a tiszteletbeli főszolgabíró továbbra is szorgalmas levélírónak és tanácsadónak bizonyult. 1942. július 10-ei válaszlevelében

1

1 kioktatta a polgármestert, hogy termek díszítésére a zászlók és a lobogók alkalmatlanok, s ez a megoldás „teljesen szokatlan és esztétikailag is zavaró". Egyben jelezte, hogy a város által megvásárolt 200 x 300 cm nagyságú „városi lobogó árbocra való felvonásra alkalmas". A polgármester, úgy tűnik, engedte magát meggyőzni, mivel augusztus 24-i válaszában értesítette Szélit, hogy „a küldött selyemzászlót a nagyboldogasszonyi és szentistváni ünnepek alkalmával a városháza előtti zászlórúdon kifüggesztettem,"

1

2 A kettejük közötti levélváltás ezt követően több mint egy évig szünetelt. Széli 1943. szeptember 11-i soraiból megtudjuk,

1

3 hogy időközben teljesült régi kívánsága: ellátogatott Esztergomba, és gyűjteménye számára lefényképezte az újra - talán ismét az augusztus 20-i ünnepségek alkalmából - kifüggesztett lobogót. A látvánnyal azonban nem volt elégedett. „A városháza előtti őrfákról készített képen látható Esztergom városi lobogója (oldalt fordítva, keresztrúdra rögzítve, felvonva). [...] A lobogó így felfüggesztve legfeljebb annak illusztrálására lenne alkalmas, hogy miként nem szabad lobogót árbocra felvonni. De azt hiszem, esztétikai szempontok is szólnak a lobogóknak függönyszerű felvonása ellen." A sávos lobogó szokásos propagálásán kívül a levélben, az eddigiekhez képest, új motívum is meg-jelent: a kettős keresztes „magyar birodalmi lobogó" melletti érvelés. Mivel a kettős kereszt még a „sávos jelvénynél" is régebbi, és „első használata az esztergomi III. Béla által emelt királyi palotában mutatható ki", megfontolásra javasolta, hogy „nagy nemzeti ünnepeinken" az esztergomi vár ormán vonják fel a „történelmi lobogókat". Etter a javaslatot közvetítette ugyan Lepold Antalnak, de további következményről nem tudunk. Széli utolsó dokumentálható levelét 1943. szeptember 15-én írta a polgármesternek, s abban, két fénykép kíséretében, a felvonulási díszzászlókat ajánlotta figyelmébe. A levelezés ezzel végleg megszakadt. Az iratokból - amelyeknek egy részét alább közöljük - egyértelműen leszűrhető a következtetés: az 1940-es évek elején Esztergom városa vörössel 1

0 Uo. 1

1 Uo. 1

2 Uo. 1

3 Uo. 196