Esztergom Évlapjai 2009

Bárdos István: Esztergom, és Esztergom vármegye 1919-1923

A város agrárgazdálkodásának meghatározó részét az érseki uradalomhoz tartozó birtoktestek és az 50 kii. alatti birtoknagyságot magában foglaló kis- és középbirtokok alkották. A mostoha közlekedési viszonyok megnehezítették az általuk megtermelt javak piacra juttatását, ami tőkehiányt okozott ezen a területen is. A többi ágazathoz képest fejlett volt a megyeszékhelyen az egyházi, a katonai és a megyei közigazgatás igényeit kielégítő hírközlés. A városban állomásozó katonaság, az egyházi és világi igazgatás, a posta és MÁV révén, az összlakosságon belül jelentős arányban voltak jelent az alkalmazottak. Hasonló volt a helyzet a kereskedelem területén is. A szállítás infrastruktúrája, az ipari termelés igényéhez igazodott. Üzlethálózatának és úthálózatának kapacitása alig haladta meg a lakosság és az itt állmásozó katonaság ellátásához elégséges mértéket. Végül, ehhez a gazdasági igényhez mért pénzgazdálkodási igényt szolgálták ki a városban működő pénzintézetek.

8 Közülük a legjelentősebb, a hercegprímás és a hercegprímási uradalom pénzgazdálkodását is lebonyolító „Esztergomi Takarékpénztár Rt." volt. Erre a - csak főbb vonalaiban vázolt -, pénzügyileg és gazdálkodásmódjában is elsősorban önellátásra szerveződött belterjes gazdasági szerkezetre épült rá az országos és nemzetközi hatáskörű egyházi, valamint a differenciált állami /főispánság, Pénzügyőrség stb./, és önkormányzati /vármegyei, járási és városi/ hivatali rendszer és intézményhálózat. Esztergom településszerkezete, társadalmi rétegződése A vázolt gazdasági-termelési modell ismeretében érthető, hogy miért nem volt elegendő tőke a városegyesítést követően sem Szenttamás és Szentgyörgymező fejlesztésére. A kialakult helyzetet jól tükrözik a városegyesítés 25. évfordulóján az Esztergom és Vidékében megjelent sorok: „Ha visszatekintünk az elmúlt negyedszázadra és látjuk azokat a reményeket, amelyeket az egyesítéshez fűztek az akkori emberek, úgy meg kell állapítanunk, hogy a kapcsolt részeknél, azokból vajmi kevés vált valóra. Talán egyedül a volt Víziváros nyert az egyesítéssel, de Szenttamás csak olyan mostoha fia lett Esztergomnak, mint Szentgyörgymező, sőt ez az utóbbi még fokozottabb mértékben. Ez a fejlődni óhajtó városrész valóban nagyobb figyelmet érdemelne és 25 év alatt el lehetett volna érni legalább annyit, hogy utcáin ne folyjon víz, és ne kellene egyes embereknek szabályszerű utakat kiépíteniük, hogy iskolás gyermekeiket az elmerüléstől megóvják. Az egyesítés által a nagy Esztergom határozottan nyert és fejlődést mutat, és ebből me8 Esztergomi Takarékpénztár Rt. (1844-), az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Rt.(1868-), Esztergom-vidéki Hitelbank Rt. (1898-) 166