Esztergom Évlapjai 2009

Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár időszerűsége

ját kezdeményezésére még a Modern katolicizmus ismertetését is elküldi; bár elismeri, hogy van abban sok pozitív szempont, mégis bizonyos pontokon modernista nézeteket sugall, ezért azt javasolja, hogy ezt is tegyék indexre. 1911. júniusában Prohászka említett írásai: Az intellektualizmus túlhajtásai c. székfoglaló, a Modern Katolicizmus és a Több békességet\ c. cikk a tiltott könyvek jegyzékére kerül. Már idézett tanulmányomban

3

1 megmutattam, hogy Prohászka székfoglalója fogalmazványában (amely háromszor olyan hosszú, mint a kinyomtatott szöveg) bőven felhasználja a modernista viták egyik vezéralakja, Edouard Le Roy: (1907) Dogme et critique c. cikkgyűjteményét. A bergsonista katolikus filozófus, aki egyébként Teilhard de Chardin barátja is volt, bergsoni és blondeli gondolatokat közvetít Prohászkának, aki főleg egy bizonyos racionalizmus ellen küzd, tulajdonképpen „egzisztencialista" irányt képvisel: a megismerésben az intuíciót és az átélést hangsúlyozza a merev skolasztikával szemben. A püspököt villámcsapásként érte 1911 júniusában az a hír, hogy három írását Róma indexre tette. Tudta, hogy voltak rosszindulatú cenzorai; a modernista válság légköre olyan volt, hogy a legegyházhűbb emberek sem menekültek meg a gyanúsításoktól (gondoljunk csak a francia hívő katolikus M. Blondelre). Prohászka mindig az Egyház hű gyermeke akart lenni. Most az indexre tétel ugyan súlyosan megsebezte, de alávetette magát a Szent Officium döntésének. Az Intellektualizmus tiílhajtásai c. indexre tett akadémiai székfoglalóra reflektálva 1911 májusi hosszú jegyzetében ezeket mondja: „[...] Elhiszem s beismerem, hogy van abban a füzetben sok egyoldalú megjegyzés; több mondat, melyet kár volt olyan élesen kifejezni, s kellett is volna félreértések elkerülése végett másképp fogalmazni. No, dehát »in Ecclesia catholica loquebatur et ideo catholice intelligebatur«. Szent Ágoston Aranyszájú Szent Jánosról való szava szerint, félni nem tudtam; eszem ágába se jött, hogy itt baj lehet; dehát lett. - Én megtettem, amit meg kellett tennem, alávetettem magamat." 1913 őszén Rómában járt. Összefoglalva útját többek között megjegyzi: „A pápa fogadott; én megmondtam neki, hogy fájlalom az index-esetet; de nagyon kérem, hogy tudassák az emberrel előbb, ha van kifogásuk..." És a jegyzet végén: „... Hazajöttem; Rómában tiszteltem a pápát; hazahoztam Itáliából sértetlenül hitemet s szeretetemet. (1913. okt. 15.) Később, nov. 22-én még visszatér az index-esetre és megjegyzi: „az index-história után vala-hogy idegenül érzem magam az egyházban, idegenül, mint ki nem tartozom az egyházat képviselő s inkább a formalitások tógáiban feszelgő emberekhez, akik az akták és trakták közt nem törődnek sokat a világ problémái3

1 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve, Szent István Társulat, Budapest, 2007. 158