Esztergom Évlapjai 2009

Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár időszerűsége

mélységeiben nyílnak termékenységük forrásai; benne rejlik lendületességük s erejük titka. A művészet, különösen a költészet, elmélyed a végtelenbe, hogy az örök igazság s szépség reális hónából hozzon le tüzet s világosságot s ugyancsak az erkölcs az eszmények verőfényében rátalál minden erkölcsi jónak s törvénynek örök forrására, s e csodálatos szellemi világ mennyboltjának szemléletéből kölcsönzi leghathatósabb motívumait s inspirációt s lendületet merít az önzetlen cselekvésre."

2

9 X. Pius 1907-ben Pascendi kezdetű enciklikájában elítélte a modernizmust, amely valójában nem volt egységes irányzat, rendszer. Főleg egy bizonyos filozófiai agnoszticizmust bírált, amely vallási síkon tagadja az észszerű bizonyítékokat, és a tapasztalatot, az átélést hangsúlyozza az Isten megismerésében. Az enciklika bírálja a modernizmusban azt is, hogy a bibliaértelmezésben alkalmazza a történeti-kritikai módszert, a dogmafejlődést heterodox módon értelmezi, az egyházban csak az intézményt, a szociológiai valóságot látja stb. Prohászka 1908-ban a VIII. katolikus nagygyűlésen már foglalkozott a X. Pius által elítélt modernizmussal. Elemzi annak kettős irányát: a történeti kritikát és filozófiai intellektualista áramát, tehát az újkantiánus befolyást, naturalista tendenciát, amelynek következtében a „dogmák szétfolynak", majd azt világítja meg, hogy mi legyen a katolikus álláspontja a modernizmussal szemben. Szembe kell nézni a tudomány, a filozófia, a modern kritika ellenvetéseivel: „Nem elszigetelődni s egyre csak rágcsálódni a kultúra kinövésein, hisz ez egér- s patkánypraxis, de nem az apostolok, munkás férfiak módja. Ez úton bele-helyezkedünk a korba, a műveltségbe, annak szükségleteibe, s magunkkal visszük az átélt hitet, hogy beleállítsuk tartalmát s örök reményét az életbe, s ne csak szóval, hanem tettel magával az élettel öntudatunkra hozzuk azt, a-mit az apostol, s az apostoli egyház nemcsak mondott, hanem átélt: Fides victoría tiostra: A hit a mi győzelmünk. "

3

0 Prohászka már 1908-ban elhatárolja magát a modernista tévedésektől, de ugyanakkor a modern katolicizmust akarja megvalósítani, amint azt előbb elemzett könyvecskéjében kifejtette. A következő években megszerkeszti Az intellektualizmus túlhajtásai c. akadémiai székfoglalóját, amelyet 1910-ben olvas fel és az Athenaeumnál jelentet meg. A Pascendi utáni modernistaüldözés légkörében ez a munkája gyanússá válik: az esztergomi vigilanciabizottság felterjeszti a római Indexkongregációhoz egy karácsonyi cikkével együtt. Esztergomban egy szigorúbb és egy enyhébb véleményt fogalmaznak meg. A Kongregáció domonkos titkára „biztonság kedvéért" kikéri a Rómában tanító magyar domonkos, Szabó Szádok véleményét, aki latin ismertetése és kritikája végén határozottan az indexre tételt javasolja. Sa2

9 MK. 137. 30 ÖM XIII. 218. 157