Esztergom Évlapjai 2009

Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár időszerűsége

előtérben; ez az igazi kultúra, az életnek s munkának virága. Ebben a szerencsésen kialakított belső világban rejlik az ember értéke... "

2

4 „Mondják, hogy az evangélium a jövő élettel biztat, s váltókat állít ki a paradicsomra. Igen, biztat a jövő élettel, de biztatásával a jelen élet kialakítását sürgeti. [...] Ellenben a szocializmus csupa irreális váltóval dolgozik, mert hiszen ő is a jövővel biztat, csakhogy a földi jövővel, mely tele van utópiával s illúzióval s amellett a jelent megutáltatja s a lelki fejlődést elhervasztja."

2

5 A II. vatikáni zsinat egyháztanára (vö. Lumen gentium 8.)

2

6 emlékeztet mindaz, amit az Modern katolicizmus VII. fejezetében (Egyházias érzületünk) olvasunk az egyház kettős, isteni és emberi arculatáról, a Szentlélek által éltetett hívő közösségről és az intézményről, illetve az egyház bűnös tagjairól és az állandó megújulás szükségességéről, a népszellem megnyilatkozásáról és az egyházi demokráciáról.

2

7 És mennyire „zsinati" (Lumen gentium II. fejezet) a Modern katolicizmus IX. fejezete: „Klerus-laikus"! Az apostoli egyház testvéri közösségét idézi fel Prohászka: „Mi mindnyájan az egyház tagjai vagyunk, az apostol szerint »szentek«, »kiválasztott nép«, »királyí papság«; mindnyájan Krisztus titokzatos testének tagjai, s mint királyi papság arra hivatvák, hogy apostolkodjunk, térítsünk, neveljünk, tanítsunk. [...] Legyen tehát testvér laikus, klérus, apáca és hitves; legyenek apostolok, próféták, doktorok nem a rend, hanem a bennük lángadozó szellem erejében s ne tartsa magát a laikus az egyházban másodrendű katolikusnak. E fölfogás ellen elszántan síkra kell szállnunk, mert az méreg és halál; mérge az érdeklődésnek s halála a buzgalomnak. [...] E méregforrást ki kell apasztanunk! A XX. század hullámzó tengerén küzdő egyháznak millió s millió szívre s kétszerannyi kézre van szüksége; szüksége van a régi apostoli szellemre, mely klérust, laikust, apácát és hitvest szoros kapcsolatba hozzon s bennük a testvériség erejével érvényesüljön [...] Ezt a megvilágítást s eligazítást akarom én itt nyújtani."

2

8 Prohászka fő célja az volt, hogy önmagában és másokban kialakítsa a szép, krisztusi egyéniséget, tehát megvalósítani az öntudatos vallásosságot. „Tudni, ismerni kell az igazat, alakítani a szépet, gyakorolni a jót s átélni az Istent. Nem szabad ezeket egymástól elszakítani, sőt még elszigetelni sem; ha szétszakítjuk, életet rontunk; ha elszigeteljük, lelket bénítunk. Tehát egyesíteni e fölséges irányokat! Művészet s erkölcs könnyen egyesíthető a legmélyebb s a legbensőségesebb vallásossággal; sőt ennek 2

4 MK. 146. 2

5 MK. 147. 2

6 Lumen gentium. A II. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúciója az Egyház lényegéről. 1964. XI. 21-én tette közzé VI. Pál (1963-78). 2

7 MK. 151-154 2

8 MK. 157-158. 156