Esztergom Évlapjai 2009

Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár időszerűsége

Esztergomi évek (1882-1904) Miután hét évig tartó filozófiai és teológiai tanulmányok után Rómából 1882-ben visszatért Esztergomba, kisszemináriumi, majd nagyszemináriumi tanár, 1890 őszétől pedig szemináriumi spirituális lett. 1882-től a (most újjáélesztett) Magyar Sión c. folyóirat legjelentősebb munkatársaként az egész országhoz küldi szét üzenetét. Igyekszik felrázni a liberalizmustól és a jozefinizmustól megbénított, tespedő magyar világot, egyházi életet. Új papi nemzedéket nevel; bevezeti a szemináriumi reformot, a napi elmélkedést (punktáiból születnek meg az Elmélkedések az evangéliumról kötetei, amelyeket majd idegen nyelvekre is lefordítanak). Támogatja a Zichy Nándor és Molnár János által megalapított Néppártot. Az 1896-ban megalapított Esztergom című lapban terjeszti XIII. Leó szociális eszméit. Prohászka fordítja le elsőnek az 1892-ben megjelent Rerum novarum kezdetű enciklikát, amelynek szellemisége egész szociális apostolságát ihleti. A római jezsuitáknál nevelkedett és tanult fiatal pap (a Német-Magyar Kollégium növendéke és a Collegium Romanum professzorainak hallgatója) először idegenül érzi magát Magyarországon, amint naplójegyzetei elárulják. 1883. okt. 7-én azt írja naplójába: „A prímás beszéde a kor rémületes nyomorának és bajainak öntudatára ébresztett. Rettenetes és vészthozó az ár, mely elnyomással fenyeget. Messze estünk az elmúlt korok vallásosságától, mindenfelé a hitetlenség kísért; az olvasó nem köríti a fővezér kardját, nem imádkozik olvasót a törvényhozó testület; ó, de mennyire van csak a gondolatjától is. Messzire estünk az Isten-feledés és feledettség sötét, vigasztalan zűrzavarában. Én a kor rettenetes állapotát fölfogni törekszem (,..)"

3 Schütz Antal, Prohászka életírója és összegyűjtött munkáinak kiadója így jellemzi a fiatal esztergomi tanár lelkiállapotát

4: „A szemináriumban megállapodott, biztos föllépésű, elhelyezkedett emberek társaságába került, kiknek egész mentalitása idegen volt tőle; ezek az ő nekifeszülését meg nem értették, vagy mint fiatalos túlzottságot hamar elintézték, és felsőbbséges retorikával képviseltek olyan papi és egyházi eszményt, melyet ő nem tudott és nem akart magáévá tenni. 3 Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek, I-III. köt. Szerk. Barlay Ö. Szabolcs — Frenyó Zoltán — Szabó Ferenc. Székesfehérvár, 1997. —Tanulmányomban a Naplójegyzetek e bővített kiadását idézem. A tanulmányomban a napló dátumának jelzése azonos a Schütz Antal által a Soliloquia I-II-ben használttal. In: Prohászka Ottokár összes művei. Bp. 1928. XXIII-XXIV. Továbbiakban ÖM. 4 ÖM XXV. 36-37 150