Esztergom Évlapjai 2009

Kontsek Ildikó: „A képnek becse felülmúl minden képzeletet..." (Esztergomi adalékok Munkácsy Mihály magyarországi fogadtatásához)

2. 1884. augusztus 5. Chateau de Colpach Grand Duché de Luxembourg Prímási Levéltár Esztergom, Ipolyi Arnold levelei, M. 387 Munkácsy kifejezi örömét közelgő találkozásuk miatt és felajánlja esetleges közvetítői szolgálatait külföldi művészek megkeresésére a budapesti őszi kiállításhoz. Rég volt becses soraira válaszolandó, nem mulaszthatom el először is kifejezni, milyen örömmel és érdekkel olvastam a napokban Exellentiád utolsó elnöki megnyitó beszédét, melyben oly behatóan, oly igazi értelemmel és annyi igazsággal ecseteli művészi állapotainkat. Nagy becsű ránk nézve azon magas értelem, és finom tapintat mely Exellentiád e bírálatában [megjnyilvánul, mert mindenki át lévén hatva igazságától, senki sem vonhatja ki magát annak jótékony hatása alól. Alig várom, hogy mindezekről személyesen legyen alkalmam beszélgetni, ami, ha isten engedi, nem sokára lehet, mert e hó végén már Bpesten akarok lenni, hogy ott a képet magam illíthessem fel. Reménylem tehát szeptember első pár napját Exellentiád szíves meghívása folytán kedves és becses társaságában tölteni. Most luxemburgi, azaz colpachi atelieremben dolgozom szorgalmasan, s azon gondolkodom, lehet-e egyszer, és mikor szerencsénk Exellentiádhoz szerény hajlékunkban, ugye igen? Lesznek-e a mi ezidei őszi kiállításunkon idegen művek? Ha bármi tekintetben szükség lenne reá, vagy az embereket bíztatni, vagy néhány jelesebb művészt személyesen felkérni a kiállításbani részvétre. Méltóztassék rendelkezni velem, elutazásom előtt végzem — Parisban. Nőm szívélyes üdvözletéhez a magamét csatolva, s magamat Exellenciád további becses barátságába ajánlva vagyok legőszintébb tisztelettel Munkácsy 4. 1884. augusztus Prímási Levéltár Esztergom, Ipolyi Arnold levelei, M. 388 Munkácsy Mihály az érkezése hozzávetőleges dátumát közli Ipolyi Arnolddal Exellentiád arra méltóztatik kérni, hogy megérkezésem napját jó eleve tudassam. Ezt én nagy lelkifurdalással teszem, mert nem szeretném kedves Exellentiádat falusi nyugalmában háborgatni. Ekkoráig úgy van megállapít145