Esztergom Évlapjai 2009

Kontsek Ildikó: „A képnek becse felülmúl minden képzeletet..." (Esztergomi adalékok Munkácsy Mihály magyarországi fogadtatásához)

va, hogy 24 dikén indulunk és 27. vagy 28 dikán megérkezünk. Biztosan most még nem tudom a napot meghatározni, de 3-4- nappal előtte sürgönyileg leszek bátor tudatosítani, azonban minden esetre a két fent említett nap egyikén. A viszontlátásnak rendkívül örvendve magamat nagybecsű barátságába és rokoni szeretetébe ajánlva maradok kedves Exellentiád Alázatos szolgája Munkácsy 5. Keltezés nélkül [1882 után] „Munkácsy küldötte a névtelenül hozzá intézett levelet" Prímási Levéltár Esztergom, Ipolyi Arnold levelei, M. 389 Ha hazád koldus, te mint lángész gazdagabb vagy s így ne várd míg hazás pénzzel fizet képeidért. Igaz, hazádfiai nemcsak koldusok, de lelki nyomorfiak is: különben „Krisztusodat 500,000 frtért, ha kell 1 millióért megvásárolhatták volna a pénzen, amit elesznek-elisznak, paripáznak, választásokra vesztegetnek. Mi hasznunk belőle, hogy jó magyar vagy?! Csak mint művész lehetsz magyar - miután isten beléd halhatatlan lelket lehelt... Matejko hazátlan s mégis lengyel festő! Olvasd a magyarok történetét s te is magyar művész leendsz; múltunkból festesz és nekünk festesz ... S ekkor oly dicső leendsz, mint kik magyar tört. képet festenek, magyarul írnak, nyomorral küzdve - pedig szintén ünnepeltetnének, ha nemzetünk tárgyát feláldoznák. Az embernek két szíve van: a hazafié és emberé ... Az utóbbi nálad is nagy, forró áldozatkész. Az előbbi is legyen az: remekeidből fess és adj legalább egyet nekünk, hogy a világ itt, hazád földjén, melyet - tudjuk - menynyire szeretsz! Keresse föl mint más lángszellemekét Olasz-Némethonban ... Nagy ecseted egy imádója 146