Esztergom Évlapjai 2000

ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben

„hurutláz gégelobbal", Palkovics Károly neje gégelobban, Rudinszky Katalin, nemes Zsitvay Imre hitvese gyomorrákban halt meg. A nagy szám indokolja a gyermekhalandóság részletes vizsgálatát. Mivel a megszületettek jelentős része még a gyermekkorban meghalt, más - kisebb - lehetett a gyermekek értéke, mint ma. A halált a gyermeki élet természetes velejárójának tartották. Kevés pontos diagnózist állapítottak meg, sok az általános megnevezés - s ez független a szülők vagyoni helyzetétől. A leggyakoribb halálokok egyike, a gyengeség 88 esetben, főleg háromévesnél fiatalabb gyermekek halálát okozta. Ezt a számot növelik a koraszülésre, fejlődési rendellenességre utaló bejegyzések: tökéletlen kifejlődés, éretlenség, időtlen és gyenge kifejlődés, nehéz és rendetlen születés. (13 esetben) A rángás (fogláz, állgörcs, nehéz fogzás) pusztította el az életképesebben született csecsemők jelentős részét (145-öt). A görcsállapot, ami a gyermekeket elpusztította, következménye lehetett bármely magas lázzal járó heveny fertőző betegségnek, az agy valamely betegségének, bakteriális infekciónak, toxikózisnak - újszülöttek esetében a köldökcsonk tetanuszos fertőzésének. A tünetek drámaiak voltak: hirtelen heves rángatózás, izomgörcsök, rohamok a legcsekélyebb inger, zaj, fény, érintés hatására, hirtelen megállással járó szívhalál. A nehezen túlélhető első másfél év után a sorvadás vált a leggyakoribb halálokká: másfél és tíz éves kor között 99 gyermek halt meg miatta, jellemzően az őszi-téli hónapokban. (1841-ben januártól júliusig egyetlen ilyen haláleset volt , májustól augusztusig 9, szeptemberben 5, októberben 4, novemberben 4, decemberben 5.) A sorvadás (atrófia) bekövetkezhet sok ok, pl. elégtelen táplálás, veleszületett szív- vagy vesebetegség, fertőző betegségek következtében. (A himlő és a torokgyík kivételével egyetlen ma közismert fertőző gyermekbetegséget se jegyeztek be.) Gyakoriak voltak az emésztőszervi betegségek (hasmenés, hasfájás, hányás, vérhas, kiszáradás). Ezek jellemzően a nyár végén, augusztusban, szeptemberben szedték áldozataikat. Megneveztek légzőszervi betegségeket: köhögés, görcsös köhögés, tüdőgyulladás, torokgyulladás, gégelob. A lázas betegségeket elég differenciálatlanul jegyezték be: sorvasztó láz, fogyasztó láz - csak a kihagyó láz megnevezés értelmezhető egyértelműen: a korban gyakori maláriára utal. Haltak meg még (évi egy-három személy) vízkórban, orbáncban, hólyagkő, csontszú, agyvízkór és „nyavalyatörés", azaz epilepszia miatt. A járványos betegségek közül a leginkább pusztító a himlő: „természetes himlő", „hólyagos himlő"; „vörös himlő" volt. A himlő miatti halálozás száma: 1840: 26; 1841: 75; 1842:1; 1843: 22 összesen: 124 A legdrámaibb az 184l-es himlőjárvány volt. Március 27-én temették el első áldozatát. Május közepétől július végéig tetőzött, májusban 11, júniusban 22, júliusban 21 gyermek halt meg. Augusztustól érzékelhetően csökkent a halálozások száma: augusztusban 10, szeptemberben 3, októberben már csak egy himlőhalál volt - novembertől egy se. Legfiatalabb áldozata hathetes volt, jellemzően az egy és ötéves kor közti gyermekeket 94