Esztergom Évlapjai 2000
ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben
pusztította, serdülő vagy felnőtt áldozata egy se volt - „köszönhetően", az előző évek kisebb járványai adta védettségnek. Voltak családok, amelyek néhány hét leforgása alatt több gyermeküket is elvesztették: Bekk Ferenc 1 1/2 éves János fiát és 7 éves Anna lányát, Csorna András három hónapos András fiát és hároméves Teréz lányát. A másik gyermekpusztító rém, a torokgyík ezekben az években nem öltött járványos méretet. 1840-ben 4,1841-ben 11,1842-ben 3,1843-ban 9 gyermek halt meg miatta. 1 5 Ezekben az években csak fekete himlő ellen kaptak védőoltást a gyermekek - de már kaptak! Sok, ma már közkeletű gyógyszert nem ismertek. De az is megállapítható, hogy megfelelő táplálással, tisztasággal és ápolással ezeknek a gyermekeknek jelentős része életben maradt volna. Viszont hiányzik a halálokok közül sok, ma is veszélyes betegség. Talán nem ismerték fel („gyenge volt, lázas volt, elsorvadt"), vagy a kicsik nem is érték meg azt a kort, hogy e betegségek kifejlődhettek volna. Vizsgálható, hogy milyen betegségben haltak meg a férfiak és a nők. Tipikus (kizárólagos) férfibetegségeket nem jegyeztek be. Viszont voltak a férfiakra jellemző halálokok (erőszak, baleset), illetve olyan élethelyzetek, amelyek közvetve okozhatták férfiak halálát (újonc, katona, rab, csavargó). Női betegségeket már ekkor is ismertek: vérfolyás (2), méhsorvadás (1), méhkór (1), méhrák (1), és a korábban tárgyalt gyermekágyi halandóság. A szám a négy év alatt igen alacsony (3). Ez is bizonyítja, hogy közkórházban veszélyesebb volt szülni, mint bába segítségével otthon. Gyermekágyi lázban meghalt: 1840: Bulics Örzse, Kaffan Mihályné, 37 éves ikerlányai közül az egyik, Juli 11 napos korában gyengeségben meghalt Újvári Boris, Búzás Józsefné, 20 éves kislánya, Tréza 8 napos korában gyengeségben meghalt 1841: Mór Anna, Holub hitvese, 36 éves, a szülésből gyermek nem származott Az idegrendszer betegségei közül két típust találhatunk. Az egyik az ideges gyengeség, ideggyengeség (ez lehet súlyos depresszió, hasonló tünetekkel járó elmebaj, de lehet a vérbaj következménye is). A másik az epilepszia („nyavalatörés", „nehézkór", „rángatózás"). Ezek is inkább a nőket sújtották (2 férfi és 7 nő). A felnőttek közül a legtöbb halált a légzőszervek betegsége okozta. 1840:30; 1841:16; 1842:26; 1843:34. Összesen: 106 személy. A konkrét megnevezések egy része utal a tuberkulózisra (tüdősorvadás, sorvadás, sebes lefolyású tüdősorvadás, tüdősenyv, tüdőromlás, tüdőaszály, aszkór), gyulladásos betegségre (tüdőgyulladás, tüdólob, légcsőlob), embóliára (tüdőszélütés). A keleti eredetű járványok veszélye csökkent: pestis- vagy kolerajárvány nem volt. Viszont pusztított a „morbus hungaricus" a többnyire nedves városi házakban lakó emberek közt. 15. uo. A gyermekek halálokainak felsorolásánál nem tünteti fel, hogy hány éves korig tekinti az elhunytakat gyermeknek. A legjellemzőbb halálokok: láz, vízkór, hasmenés, gyulladás, tüdőbaj, guta, kiszáradás, gyengeség. 95
