Esztergom Évlapjai 2000
ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben
A kilencedik évtizedben 8 férfi és 3 nő halt meg, a tizedikben csak 2 nő. 1 4 A „Betegség neme mellyben meghalt" rovatot (néhány ismeretlen személy, „talált ember" kivételével) következetesen kitöltötték. Ezekből a bejegyzésekből következtethetünk az élők egészségi állapotára, betegségeikre. Nehéz eldönteni azonban, hogy a halál közvetlen okát vagy az erre vezető kórt tüntették-e fel. Egyértelmű az ok-okozati kapcsolat a nem természetes halálok (baleset, erőszak okozta halál) esetében. Aránylag kevés kisgyermek halt meg baleset miatt: egy 2 1/2 éves fiú és egy 4 éves lány „külső megégés" miatt. A tűzhelyek és forró vizes katlanok korában vigyáztak a gyermekekre. Növekszik a baleseti halálozás a serdülők korosztályában. 1841: Zsar József, János fia, 11 éves - vízbe fulladt; Váradi András, Péter fia, 15 éves hegyomlás miatt 1842: Lendvai János, János fia, 12 éves - „várbéli templomállásról lerohanás" 1843: Fekete József, János fia, 10 éves - vízbe fulladt Marthammer Anna, János leánya, 14 éves - vízbe fulladt Svanyó Károly, Mihály fia 12 éves - vízbe fulladt Ezek a tipikus nyári tragédiák valószínűleg valóban balesetek voltak. De kérdéses: véletlenül fulladt-e vízbe 1840-ben Morglin Tréza 23 éves hajadon szolgáló és 1843-ban Rokhús Mihály 63 éves tehénpásztor. De az anyakönyvek (és a vizsgált egyéb anyagok is) hallgatnak az öngyilkosság kérdéséről. Nem természetes halállal 8 felnőtt halt meg. Az említetteken kívül hárman foglalkozási baleset következtében: „kőbánya leomlása", „kőbánya rászakadt", „malomkő zúzta". Volt halálos végű verekedés: „erőszakos agyonütés", „véletlen külső erőszak", „külső erőszak által történt megsebesítése a főnek". Nem nagy a szám: a közbiztonság jó volt a városban. Egyértelmű a betegség megnevezése, ha a korban is ismert és a tünetek alapján könnyen megállapítható kór okozta a halált (himlő, gyermekágyi láz, hártyás torokgyík, nyavalyatörés). De többnyire orvos nem látta a beteget. Ha összevetjük az elhunytak és az orvosok számát, nem is láthatta. A halálozást többnyire családtag, hozzátartozó jelentette be s ó csak annyit tudott: meghalt, mert gyengének született, mert lázas volt, mert öreg volt. így születhettek a bejegyzések: gyengeség, sorvasztó láz, öregségi gyengeség. Gyakran nem magát a betegséget, hanem annak halált okozó következményét írták be: rángás, halálgörcs. Sok a több, hasonló tünettel járó vagy összetett betegséget megnevező gyűjtőnév: idegláz, vízkór. A bejelentő szakszerűtlenségét mutatja, hogy két, egymással össze nem függő betegséget is beírtak egy halál okaként: „elmehábolyodás és tüdőlob". Valamivel pontosabb a diagnózis olyan személyek esetében, akiket társadalmi vagy családi helyzetük miatt vizsgált és kezelt orvos. Takács István városi tanácsos Zsiga fiánál megállapították: 14. K-EMÖL Esztergom nyilvános kórháza iratai Mortalitáts - Ausweis von den Monat Januar bis letzten Dezember 1860 Nro 5" - Lőrinczy Rezső kórházi főorvos jelentése az 1860-ban meghaltakról - szemlélteti az arányok módosulását; meghaltak: férfi: 121, nő. 96, egy évesnél fiatalabb: 88; 1 - 7 éves: 19,7 -17 éves: 13,17 - 40 éves: 31,40 - 50 éves: 19,50-60 éves: 10,60 70 éves: 15,70 évesnél idősebb: 22. 93
