Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTH Gáborné: Virágnevek - női nevek hagyománya 1807-ből

n. Ilosvai Selymes Péter sokféle neveknek magyarázatja című versében imígyen ír a magyarok névhasználatáról 1578-ban: „Szóljunk immár egynehány nevekről, Mi révünknek írás szerint való jedzéséről, Hogy fejenként mi úgy éljünk, mit hallunk nevünkről."

4 Kortársunknak, Szilágyi Ferencnek is igazat kell adnunk ugyancsak „Sokféle neveknek magyarázatja" című könyvében: „A névadás kezdettől fogva kultikus dolog volt, összefügg szorosan a névadó nép hitével, vallásával, hiedelemvilágával, vagyis a nemzeti műveltség hű tükre, szerves része.... A nemzet életében sem egészen véletlen, honnan vette névanyagát, ahogy a nevek divatja is külön figyelmet érdemlő társadalmi-ízlésbeli (esztétikai) mozzanatok, tények, tényezők függvénye."

5 A magyar névhasználat története azt mutatja, hogy az ősi magyar női keresztnevek mellett a bibliai, bizánci és magyar szentek neveit kapták a leánygyermekek a keresztségben. (II. József ugyanis külön törvénnyel szabta meg az egyházi anyakönyvezést!). A XVI-XVIII. század folyamán az édesanyák jóformán hét női névből választhattak. Gyökeres változást csupán a XIX. században észlelünk, amikor is az uralkodó osztály a század közepétől pedig a feltörekvő városi polgárság az írók, költők, tudósok hatására -, mind a régi magyar nevek felújítását, mind pedig az új keresztneveket elfogadja. Ide sorolhatjuk tehát az 1807. évi Füvészkönyv növény és virágnévből keletkezett szép női neveit is. A virágnevek - női nevek egybeesését és keresztnévi alkalmazását a magyar népköltészet szerelmi motívumai hangulatilag is formálták. Például a középkori virágénekekben a meg nem nevezhető kedves hölgy, vagy a szerelmesek „rózsa, rózsám" köznévi szóval történő mindkét nembeli jelölése erre utal. (Később Arany János híres meséjében a szerelmes királyfi neve: Rózsa, a királykisasszonyé pedig Ibolya.) A virágnevek - női nevek használata azonban a korabeli vallási - keresztelési hagyományokban bizonyos gondot is okozott. Kereszteléskor a névadás akár a születésnap, akár a névnap védőszentjéhez is igazodhatott. (Irodalomban: Petőfi Sándor Apostola őrzi ezt a főhős, Szilveszter nevében.) Ám a virágnevek viselőinek is mennyei pártfogás alá kellett kerülni és - ildomos védőszentet kellett kapni. Az ajánlásokat hangzás vagy a jórészt latin jelentés hasonlóságában találták meg. Elfelejtett szentek, vagy korunkban (1962-65) a II. vatikáni zsinat szellemét követve - a keresztény ókor vértanúi (férfiak és nők) „kaptak" ily módon védelmezni való magyar kisde4. SZILÁGYI Ferenc: Sokféle neveknek magyarázatja. Névnapi szófejtő az év (majd) minden napjára. Bp. 1987.5. 5. i.m. 7. 71