Esztergom Évlapjai 2000

TÓTH Krisztina: Esztergom város templomainak 1701. évi vizitációja

Az esztergomi vár kápolnájának vizitáció ja 1701. június 26-án 1 6 Ezt a kápolnát kegyes emlékezetű eminenciás Erdődi Bakacs Tamás bíboros, esztergomi érsek építtette és emeltette. Minden fala vörös márványból készült. Fehér alabástromból lévő oltára Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére van felszentelve. Az oltáron négy nagy ércből készült gyertyatartó és egy fából készült feszület van. A tabernákulum elég sze­rény. Az oltár vörös márványból készült. Kis kórusa van, és egy ehhez kapcsolódó sekres­tyéje. A kórus kőből készüli és vaskorlát van benne. A sekrestyében két szekrény és egy ré­gi tabernákulum van. Van ebben a kápolnában egy kehely ezüstből készült aranyozott tá­nyérkával, két kazula, két alba egy vállkendővel, két stóla és manipulus, két terítő, két korporálé, két kehelytörlő, két csengettyű, két közepes harang a régi toronyból. Antipendium nincs. Van ezenkívül két terítő, két kéztörlő, a bejárati kapunál egy kút a szentelt víznek, egy karing, egy birétum, egy misekönyv, egy rituálé, egy evangéliumos könyv, valamint két gyertyatartó, egy cibórium, amelyről azt mondják, hogy más felszere­lési tárgyakkal együtt, Ignác atya tulajdona. Van még két ampolna, két burza és egy füstölő, de ezek valószínűleg a jezsuiták tulajdonában vannak. A Szent Adalbert templomot kápolnáival, consistóriumával és levéltárával együtt telje­sen lerombolták, sót még a templom altemplomait is átfúrták, hogy azok védelmet nyújt­sanak a katonáknak. Ez a templom egykor olyan hatalmas volt, úgy volt felépítve és feldí­szítve, hogy méltán sorolták a földkerekség csodái közé, most pedig egyrészt a törökök, másrészt a mi katonáink úgy lerombolták, hogy sem alakja, sem szépsége nem látszik. Mondják ebben a templomban keresztelték meg Szent Istvánt. Ennek az egyháznak semmi­lyen bevétele, jövedelme, vagy patrónusa nincs, amelyet pedig egykor az esztergomi érse­kek gazdagítottak és csodálatos építménnyel díszítettek. Esztergom új szabad királyi vá­rosában lakott egy rác kalugyer, akinek zsinagógája a Budai utcában volt, amelyben Őemi­nenciája parancsára egyházlátogatást kellett végeznem. Mielőtt azonban erre a vizitációra elmentem volna, tanácskoztam tekintetes Sándor Menyhérttel, Esztergom vármegye alis­pánjával, hogyan és milyen módon lehet a mondott kalugyert az emh'tett helyről elűzni ­ugyanis Őeminenciájától az esztergomi érsektől, aki egyben Esztergom vármegye főispánja is, kegyes megbízást kaptam, hogy törekedjem erről a helyről elkergetni és elzavarni a mondott rác kalugyert (aki nem hogy a lelkeket gondozná, de mindenben saját hasznát ke­resi és saját magának kedvez), és ehhez még azt is felajánlotta kegyesen a keresztények mondott eminenciás hercege, hogy erre a helyre a lelkek valódi gondozóját fogja letelepí­teni. Tehát miután az emh'tett alispánnak ezeket előadtam, maga az alispán ajánlkozott és megígérte, hogy a mondott kalugyert azon az úton és módon el fogja űzni, mivel - bár az Őfelsége védőlevelét bírja - mindazonáltal az erre a pontosan kijelölt helyre nem vonatko­zik és abban ez a hely nincs világosan megjelölve; de ezzel a mondott kalugyert csak saját helyéről, és ne máshonnan, űzzék el, mivel Esztergom szabad királyi városa a védőlevél ki­állításának és kiadásának időpontjában még nem volt, miután pedig felépült, ez a védőle­16. Bakócz-kápolna és a Szent Adalbert székesegyház.. Ld.: Kom. rég. top. 101-107. 67

Next

/
Thumbnails
Contents