Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

idő. Este melegítőt húzok a pizsama fölé, hozzá vastag zoknit, fürdóköpenyt, gyapjúsapkát. Befúj a szél a fölhúzható szimplaablak résén. Fűteni egy nyílt gáz-égővel lehet: ötven penny-ért fél órát melegít. (Éjjelre úgyis biztonságosabb lekapcsolni.) Eleinte ki se megyek a lakásból, várom, hogy elálljon az eső. Egy hónap után belátom, reménytelen: együtt kell élni az esővel, mint kutyának a bolhával. A greent a tér közepén vasrács övezi. Kulcsuk csak az apácáknak van, de könnyű bemászni. Egy vasárnap reggel labda-pattogás ébreszt: palesztin srácok fociznak igreenen. Végtelen kedvesek: meglátják bennem a szintén hontalant. Annyira vigyáznak, hogy inkább félreállnak, minthogy meglökjenek! Dublin a kocsmák és templomok városa, mint azt már Beckett is megírta. Nyaranta még zsúfoltabbak a kocsmák, lépni se lehet. Nincs olyan másod-harmad-generációs amerikai, aki „haza" ne látogatna ősei hónába. Innen vándoroltak ki a Kennedyek; Reagan elnök könnyes szemmel lép be nagyapja kocsmájába. (Véletlenül arra jár egy filmes...) A legjobb Guínesst, Mulliganníl mérik. Én mégis inkább O'Donoghue-hoz járok: ott minden este zenélnek. Akinek kedve van, közéjük ül és előhúzza a fémfurulyát vagy hegedűt. így megy ez, órákon keresztúl. A kocsmáros kiküld néha egy round fehéren habzó koromfekete Guinesst. „Nekem is!" - mutatja egy amerikai nő. Belenyal, de elfacsarodik az arca: azt hitte, irish cofee (fele kávé, fele whiskey, hozzá tejszín) - ez meg keserű, mint a méreg! Szombat este különösen tömve a pub. A műsor nyolckor kezdődik. Tízre emelkedetté válik a hangulat: a zenekar rebel songokba kezd, a közönség pedig az IRA-t élteti. A műsor befejeztével vigyázzállásba merevedve, együtt énekeljük az ír himnuszt. Este tizenegykor jeleznek a villannyal: záróra! „Drink your glass!" - üvölti a barman. Mindenki a pulthoz rohan, rendel még egy-két pintú. Éjfél is elmúlik, mire kiterelik a népet. Kinn ítéletidő: fütyül a szél, zuhog az eső. Mégis, mindenki boldog. A járdán csődület. Páran Gershwin Summer-time-ját'

8 éneklik. Mások azon tűnődnek: priváté partyvz menjenek vagy előtte még night clubba.. Reggel fél kilenckor még minden kihalt, egy lelket se látni az utcán, de háromnegyedre gigantikus közlekedési dugó torlaszolja el a várost. Könnyű a kapcsolatteremtés. „ Where areyou from?Areyou on holidays? Do you like Ireland?"'

9 - kérdezik, ha meglátnak. A válasz egyértelmű: mindenki tudja, hogy Írország a legszebb a világon. Egy este egy szemrevaló leányzó mellé vet a sors. Akkora a tömeg, hogy egymásnak szorulunk (ami nincs épp ellenemre). A három alapkérdés után meglepőbbel folytatja: „Do you know JESUS CHRIST?"

2

0 - érdeklődik a fülemhez hajolva. (Miközben a melle is 18. Jön a nyár..." 19- Honnan jön? Vakáción van? Hogy tetszik Írország? 20. Ismered Jézus Krisztust? 313