Esztergom Évlapjai 2000
HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)
kezdődik minden elölről. Kisandítok a partra: száz-kétszáz méterről, függőlegesen zuhan a szikla a tengerbe. Jobb nem közel menni, még nekivág a hullám... Alkonyodik, mire hazaérek. Teljesen átfagytam, szomjúság gyötör. Vizem nincs, de a milánóiaknak van 20 liter boruk! Virágos hangulatban, a lenyugvó nap fényében sütkérezve melegedek. Mellém ül egy belga. Még a karjaiban a jóleső fáradtság: egy nehéz falat mászott meg ma. „Lenézek a szikláról. Képzeld: egy örült forog a tengeren egy gumicsónakban!" - meséli szörnyülködve. Egyik éjjel nagy zúgást hallok. Kimászok a hálózsákból, kilós kövekkel terhelem meg a sátorcöveket. Reggel kilépek a sátor elé: a tenger sápadt zöldeskék. Óriási robajjal veti a hullámot a partnak a déli szél. Magasra csap a tajték; a sós pára beborítja a szemüvegem. Most értem meg a Kórus énekét 1 6: „Ő az, ki átkel a szürke tengeren / A téli viharban örvénylő habokon..." Az Intézetbe menet látom: fönn a platón nagy fákat csavart ki a szél. Sokat értek az én köveim! ÉsDublinban? Délben indul Le Havre-ból a Saint Patric. Monoton zúgással, apró rázkódással siklik a ferry a tükörsima tengeren Nyugat, a lassan lemerülő Nap narancssárgája felé. Másnap délre érünk Rosslare-be. Az útlevélvizsgálat percnyi formalitás - másoknak. De én fönnakadok: „MAGYAR?! Azt mondja, már van vízuma? Na, töltse még ki ezt a pár papírt!" Naponta egy vonat megy Rosslare-ből Dublinba. Nem baj, megalhatok egy bed and breakfastben. Még szerencse, hogy egy amerikai lányban van annyi szolidaritás, hogy velem maradjon! A nyelvi problémák a reggelinél kezdődnek: míg a petit déjeuner a forró babkávét és friss croissant-1 jelentette, addig az irish breakfeast egy cup of tea, hozzá bacon tükörtojással; a hámozott paradicsom mellett kenyérdarab úszik a vastag zsírban. Írország keleti partja mentén megy a vonat Dublinba. Meglepetésemre, „Osszián ködös, homályos éneke" helyett „mosolygó, sima tengerarc" fogad. Ragyog a nap; a sziklás part, mint a francia Riviéra. Akár négy éve, mikor először jártam erre! „Megint szép időt hoztál nekünk!" - fogad dublini főnököm. „Négyévente egyszer süt errefelé a nap" vonom le a konklúziót. A későbbi tapasztalat nem teljesen igazol: valójában évente többször is kisüt! (Azért el keh ismernem: sehol a világon nem olyan zöld a fű, mint itt!) Hol laktál, hogy éltél? Egy georgian-style 1 7 házban találtam szobát. Az üvegezett verandáról a virágoskertre nyílt kilátás. Jobbra tőlem apácakolostor: minden reggel egy novícia mossa a sisterek Volvoját. (Balra egy magánház, de ott is apácák laknak.) A szobával szerencsém van: a ház alatt pince, ezért szárazabb, mint a legtöbb. Igazi hideg csak ritkán van, inkább nyirkos az 16. Szophoklész: Antigoné 17. Múlt századvégi, György-király korából való 312
