Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

széles karéjban, amerre a szem ellát, az Alpok hótól csillogó lánca: a Cervino, a Rosa, a Bianco.

1

2 Nyáron megreked a hőség a völgykatlanban, levegőt se kapni a városban. Estére egy domboldali házba hívnak. „Hozzál pulóvert!" - figyelmeztetnek. „Elment ezeknek az eszük!? Pulóvert, rekkenő nyári kánikulában?" - gondolom. Az út olyan meredek, egyesben is alig megy föl a kocsi. A vasrácsos kapun behajtva, az öreg fák közt, hatalmas, kopott házhoz vezet az út: két-háromszáz éve elegáns palota lehetett. Minden ablakból valami rokon köszön ki: innen egy zia (nagynéni), onnan egy cugino (unokatestvér). Az elvadult parkban ülünk le. Apró fények - szentjánosbogarak villannak az ősi fák sötétjében, a leszálló estében. Mit tagadjam: jólesik a pulóver is. Az Egyetemi Kórussal is közeli kapcsolatba kerültem. (Na nem mint énekes, csak mint pártoló tag, különös tekintettel egy aranyhangú altorz.) Carlo - a szállásadóm - orvos és egyben az Olasz Alpesi Klub egyetemi részlegének vezetője volt. Főleg Giovannitól, az extrém-hegymászótól féltette az anyja; reszketett egész hétvégén, ha együtt túráztak. „A Péterrel megyünk, sétálunk egyet" - nyugtatja a fia. Szombat reggel értem jön Carlo; Giovanni a kocsiban vár. Rámtekernek egy kötelet és nincs mese: másznom kell nekem is... Csütörtök estétől szünet nélkül csöng a telefon:picozza, cramponi

1

3... Karácsony és Újév között az új klubtagokat Marseille-be viszi Carlo: míg az Alpokban dühöng a tél, itt, a tengerparton, sátorozni lehet, meg persze mászni, a ragyogó karácsonyi verőfényben. Nyár végére megszerettem a hegyeket. Kőország falvaiban nemcsak a házak épülnek kőből, de kőlábakon is állnak, sőt még a tetejüket is kőlapok fedik, nem cserép. Tűző napon ballagunk, egyre följebb. A virágzó alpesi rét után, fenyőerdő váltja föl a lombosat; a fenyvesek előbb eltörpülnek, majd teljesen elmaradnak. Kő, kő, mindenütt kő - közte legfeljebb, ha moha, zuzmó. Ahol sötét, nyúzott a fű, ott pár napja még hó volt. A nemzeti parkban védett zergékkel, vadkecskékkel, mormotákkal találkozunk. Ritkul a levegő. A hófoltok egyre összefüggőbbek. Aztán már mindenütt hó, csak hó. Fölcsatoljuk a hágóvasakat. Följebb érve, tágul a panoráma; már tíz - húsz - harminc kilométerre látni el: alattunk zöld völgyek, körülöttünk havas csúcsok. „Mint egy panettonel"

u - mutatja Francesco a Gran Paradiso 4000 méter fölé nyúló csúcsát. Mire fölérünk, már semmit se látunk: mindent befed a köd. Előkapjuk a vastag téli anorákot: fagy. Szeptember első vasárnapján a Biancoval próbálkozunk. Szombaton: könnyű séta 3200-ra. A menedékháztól a gleccserre látni: gótikus jég-katedrálisok, barokk 12. A Matterhorn, a Monté Rosa, a Mont Blanc 13. Jégcsákány, hágóvas 14. Püspökkenyér (karácsonyi sütemény) 307