Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

összevisszaságban. Egy percre felszakad a köd; elővillan, magasan a fejünk fölött, a csúcs. „Mint a Mont Blanc csúcsán a jég" morzsolgatom magamban Vajda sorait. Rövid vacsora, korai lefekvés. Éjfélkor ébresztő, reggeli. Egykor indulás, lámpával a sapkán. Pirkadatra érünk a gleccserre. De a friss hó eltakarja a „spaltnikat". Jobb nem beleesni az ilyenbe; egy méter széles, de 15-20 méter mély. Mire abból kihúznak ... Carlo hágóvasa eltörik. Nem érdemes kockáztatni: leforrázva caplatunk visszafelé; reggel 9-re érünk a menedékházhoz. A gutaütés kerülget: már a harmadik kötél-páros masírozik el fölöttünk, a csúcson, a szikrázó napfényben! Meddig maradtál az olaszoknál? Hová mentél utána? Mire megszoktam, már menni is kellett: egy év elteltével az NSZK-ba, Bielefeldre kerültem. (Nagy fiáról, Dr. OetkenőX ismerik mifelénk ezt a várost; Pudding-Hallenek becézett kultúrházában még Picasso-kép is van.) Mennyire volt nehéz az újrakezdés? Ha a kialakult életrend felborul, a baráti kör eltűnik, és mindent elölről kell kezdeni: először még kaland, de harmadszorra-negyedszerre belefásul az ember, depressziós lesz. Rezignáltán, „takarékon" él, inkább csak vegetál. „Gályapaddá" válhat, ami eleinte „laboratórium". És ahogy öregszik az ember, egyre nehezebb az újrakezdés. Az olvasásba menekültem: Heinrich Böllt, Günther Grasst, Siegfried Lenzet, Sigmund Freudot faltam. Egyszer úgy belemerültem, hogy rám zárták az egyetemet. Lassan olvadt a magány. Szerencsémre az olasz diaszpóra befogadott. Szívesen jöttünk össze pasta sciuttat főzni, meg chiaccherare (föcsögni), szidni a bamba németeket. Szombat délután meg a németekkel ültünk össze Kaffé und Kuchenre. Egy nap pólósokat láttam az egyetemi fedett uszodában. „A városban is van edzés" kapacitált egyikük. A meccseken nem játszhattam, ahhoz a magyar Vízilabda Szövetség engedélye kellett volna. Mire azt megkapom... Egy év elteltével egy karakán srác kitöltött egy hamis papírt; ezután én is játszhattam, mint német állampolgár. Soha senki nem ellenőrizte: ha egyszer papír van róla! Meccs után a Stamm-Kneipeben

1

5 elemezzük a történteket. „Kikaptunk. PrositF A második sör után már derűsebben láttuk a világot: „Tulajdonképpen nem is annyira kaptunk ki." A harmadik után: Jíajdnem nyertünk!" Boldog örömmel vezetek haza a negyedik kör után. Baj csak egyszer történt: sürgős munka várt otthon, nem volt idő beülni a StammKneipe-be „elemezni". Siettemben nekikoccantam a garázs falának! Ne üljön volánhoz az ember szokatlan állapotban! 15. Törzskocsma 308