Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

a rektornál, föllebbezés - végül mégis megkaptam az engedélyt. (Időközben a cikket is elfogadták közlésre.) A Külügyi Osztályosdi különben helyi speciaütás volt: Pesten a Magyar Nemzeti Bank kiviteli engedélye kellett külföldi publikáláshoz. (Végül is szellemi érték, még ha nem is kap érte pénzt az ember!) Mikor doktoráltál!' Másfél év múlva - 1978 tavaszán - már két cikkünk volt. Kedd reggel fölmentem az ELTE-re, megkérdezni, mi az eljárás. Mondták, péntek délig lehet beadni a disszertációt. Csütörtökre legépeltem 120 oldalt, már csak találni kellett valakit, aki elfogadja. Az avatásról így is lekéstem volna - ha nem segít a Perzsa Sah. Ugyanis egy hónappal bukása előtt avatták Pesten díszdoktorrá. Az Egyetemi Kórus énekelt a tiszteletére az ELTE aulájában, miközben Teherán utcáin már lődözték a diákokat. Az ő avatási ceremóniája miatt elhalasztották a miénket; így végül mégis befértem. A kötelező glaszékesztyűt egy K.u.K. képviselő unokája adta kölcsön. (A kesztyű hitelességét díszmagyaros fénykép igazolta.) Megdicsőülve stoppoltam haza Veszprémbe, a piros bőrbe kötött, latin nyelvű diplomával a hátizsákomban. Hogyan hagytad el az országot? Veszprémben megtűrtek két évig, de azt már tényleg nem várhattam, hogy állást is adjanak. Mire föl? Az is bebizonyosodott, hogy így nem tudok tovább dolgozni. Egy fiatalnak irányításra van szüksége; nem tudja föltalálni a spanyolviaszt, egyedül a sivatagban. Fizikus szakon a harmadik év jött volna, laborokkal. Nem lehetett megoldani heti egy-két nap följárással. A KFKI-ban továbbra is futóbolondnak néztek. Megpályáztam egy újabb francia ösztöndíjat, ezúttal Marseille-be, a trombitás - kanyaros professzorhoz. A veszprémiek először nem támogatták a pályázatomat; megint a Rektor húzott ki a csávából. Még tudományos segédmunkatársnak is kineveztetett: doktori címemre való tekintettel havi 2600 Ft-ot kaptam - 100 forinttal többet a minimumnál! (Igaz, előtte elmagyarázták: az állást tulajdonképpen másnak kreálták, csak addig kaphatom meg, míg az illető végez.) 1978. október elsején kellett volna utaznom, de egy hétig Esztergomban bujkáltam. Halogattam az indulást: tudtam, több mint kilenc hónapra megyek... Valahol Európában (1978-1990) Hogyan fogadtak Marseille-ben? Díszlövésekkel: érkezésem napján tizenhármán haltak meg egy bárban, a rivális bandák lövöldözésében. Az Elméleti Fizikai Intézetben - életemben először - elfogadtak, 303