Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

mint „fizikust". Saját kulcsom volt, jöhettem, amikor jólesik, akár éjjel, akár hétvégén. Sokat üldögéltem a könyvtár süppedő foteljeiben, cikket vagy preprintet

9 olvasgatva. A kanyaros-trombitás professzor Feynman kvantummechanika-könyvét nyomta a kezembe. Két hónap elteltével - Karácsonyra - cikket írtam egy abban talált problémáról. A Luminy egyetem és a CNRS

1

0 a várostól jó tizenöt kilométerre, a Calanques fehér sziklái közé épült. Irodám ablakából a Mont Puget négyszáz méter magas, kopár tömbjére láttam. A szikla reggel vakító fehér, este vöröslő. Az egyetem ronda betonépületeit pineák (szubtrópusi fenyők), ősi tölgyek veszik körül. A pineaerdőből kiérve, jó másfélórás, meredek gyalogút vezet le a tengerpartra, a nudista strandra. Az ösvényt átjárhatatlan, sűrű bozót övezi. Az út mentén - a forró augusztustól eltekintve egész évben - virágok nyílnak. A sziklamászók paradicsoma ez a vidék; mindig látni kötéllel, sisakkal felszerelt alakokat valamelyik mészkő-falon.. Hogyan éltél Marseille-ben? Marseille igazi mediterrán város: burnuszos arab, tarkaruhás néger kavarog a koszos utcákon, a mállott falú, húgyszagú házak közt. A vasútállomástól a kikötőig nyúlik az arab negyed. A házak előtt kövér arab prostituáltak és turbános bértollnokok: elég diktálni, máris írja a levelet a Maghreb bármely országába. A szűk, sötét boltokban óriáskoffertől marokkói ötvösmunkáig, couscouslíA az émelygősen cukros tunéziai édességig minden kapható. Öt kilométer hosszan kanyarog a Corniche, végig a tengerparton. A meredek sziklafalban épült házak előtt pálmák. Egy lerobbant villa legfelső emeletén laktam, harminc méter magasan, ötven méterre a tengertől. A lyukas tetőn át beszivárgott az eső; a folyosón a villany lábdobogásra gyulladt. De a balkonról az örökké változó tengerre, az öböl közepén pedig If várának hófehér szikláira - Monté Christo börtönére - látni! Reggel a Marseille-t Korzikával összekötő nagy, fehér hajó kürtje ébresztett. Este, mint szentjánosbogarak: a halászladikok a tengeren. A látóhatárról egy világítótorony fénye villant. Mennyire más a víz színe reggeli verőfényben és esőben! A Corniche a tengerpart fehér sziklái fölött megy; százméterenként lépcső vezet le a tengerhez. Nyáron, reggelente leszaladtam a ház elé fürdeni, majd kiültem a sziklára. A kristálytiszta vízen át lelátni a fenékig; a köveken apró rákocskák másznak. Mindenszentek napján temetőbe mentem egy kölcsön kapott biciklivel: szikrázó napsütés, ragyogó fehér sírkövek, örökzöld cserjék; egy rohamsisakban a gonosz magyarok ellen győztes első világháborús hősöknek gyűjtenek. Mások itt az évszakok, mint otthon. Marseille az Örök Nyár városa - hacsak nem fúj a Mistral. Mert ha fúj, azt megérzi az ember! Egy fényes november-végi szombat reggel a 9- Publikálás előtti beszámoló 10. Centre National de Recherche Scientifique, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek megfelelője 304