Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

dohányzóasztalon - épp a Máté-passiót hallgattam, kottával a kezemben. Ja, most nem érsz rá? Jó lesz, ha visszajövök egy óra múlva?" Mit szóltak a veszprémiek? Tanév elején fogadást adott a Rektor az újonnan jötteknek. Persze, nem tudtam róla. Utolsó pillanatban csörgött a telefon: rám várnak, azonnal menjek. Átslattyogtam hát, kitérdesedett, kék farmeremben, kopott, fekete műszálas ingemben, papucsban. („Mintha most húzták volna ki a kutya szájából" - mondta a titkárnő.) A hosszú asztal egyik felén: az egyetemi vezetőség. A másik felén: az újak. Mindenki öltönyben, nyakkendővel. Koccintás után ki-ki bemutatkozott. Mikor rám került a sor, megkérdezték, hány nyelven beszélek. Egy történettel válaszoltam: „Londiner koromban, az Annabellában, már megkérdezték. Mondtam: négy. - Na, akkor hordd le a szemetet a szálloda négy emeletéről! - röhögött a szálloda személyzeti főnöke. Azóta ragadt még rám, és ugye, most adták át a nyolcemeletes épületet..." - vontam le a tanulságot is. Ezután jó dolgom volt. Már Cooper megírta: az őrülteket az indiánok se bántják! Következő nyáron, vakációról hazaérve, cetli várt az íróasztalomon, miszerint örömmel értesítenek, hogy elfogadták jelentkezésemet: a hallév párttitkár tolmácsa lehetek a testvérvárosi küldöttség fogadása alkalmából! (Hogy tudok-e németül, azt nem kérdezték.) „Maga zakó és nyakkendő nélkül akar a Párt tolmácsa lenni?!" - hüledezett a sofőr, aki értem jött hajnali hatkor. A tárgyalások őszinte, elvtársi légkörben zajlottak: - „Maguk milyen gyakran tartanak pártgyűlést? - Hetente! - Mi is! - Egészségünkre!" - emelte áldomásra a konyakospoharat Hazai párttitkár elvtárs. Reggel 8-ra már mindenki hullarészeg volt. Ketten támogatták Hallei Elvtársat, mikor a beszédét olvasta föl a Munkásgyűlésen. (Nála csak Hazai Elvtárs volt részegebb.) Előre legépelt fordítást nyomtak a kezembe nekem is, azt olvastam föl. (A beszéd és fordítás korrelációját nem ismerem: magam is kivettem már a részem a nemzetközi osztályharcból.) „Miért nem ültetnek ide fákat?" - érdeklődött a Hallei Elvtárs a várpalotai kohónál. „Tíz éve még erdő volt itt, de azóta kipusztult!" - hangzott a megnyugtató válasz. Sikerült valamit fizikával is foglalkoznod'? Hétfőnként Pestre, a KFKI-ba jártam, az elméleti osztályra. Egyéni levelezőként beiratkoztam a TTK fizikus szakára. Úry Lacival is dolgozgattunk: majd minden héten meglátogattam a Rózsadombon. Anyósa különösen szeretett: végre valaki megette a rengeteg főztjét. Néha összeültünk kirakóst játszani. „Ilyen reakcióssal dolgozol!" cseszegették miattam Lacit az Elvtársak. Évekkel később, egy külhoni konferencián magyarokkal akadtam össze. Pár korsó sör után bevallották: „Nem szerettünk téged... azzal a kommunistával dolgoztál!" írtunk Lacival egy cikket és elküldtük Amerikába, a Journal ofMathematical Physicshez. De ezt engedélyeztetni kellett. Két hét múlva jött a Veszprémi Vegyipari Egyetem Külügyi Osztályának válasza: a cikk külföldi közléséhez nem járulnak hozzá. Kihallgatás 302