Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

Az NDK-ba is visszatértem: Heine Utazás a Harzban-]ín felbuzdulva, átgyalogoltam Quedlinburgból Wernigerodeba. A Brockenre már a határ miatt se mehettem fel. Elstoppoltam Naumburgba, a katedrális szobraihoz is. (Az út mentén álldogálva, Maulbertsch művészi értékét vitattuk egy cseh sráccal.). Silbermann-orgonákat keresve, körbejártam Szászország városait. Bach brandenburgi versenyeit hallgattam a lipcsei Tamás templomban. A lerobbant kötheni kastély mellett - itt, a hercegi udvarban töltötte Bach legboldogabb éveit - bekopogtam az orgonistához. Wittenberg csalódást okozott: a Luther - Melanchton múzeum akár Marx - Engelsé is lehetett volna ... Egy lipcsei plébánostól Luther-korabeli korál szövegeket kaptam. Hazatérésem után műfordításukkal is megpróbálkoztam. Besírtam magam intenzív német tanfolyamra az Eötvös Kollégiumba. Óra után nagyokat sétáltunk egy irodalmár leányzóval a Ménesi úti fák lombjai alatt. Tanév végén a Koldusoperában is felléptem, „2. rabló" minőségben. (Ennek kapcsán néhány dalbetétet is le-műfordítottam.) Teljesen szabványos, csak éppen: „Classica /Vzű/ologia" feliratú tanszéki táblát is csodálhattunk akkoriban az egyik kollégiumi szoba ajtaján. Hogy kerültél újra Párizsba? Negyedéves koromban beláttam: nem nekem találták ki a matematikát, átkérem magam fizika szakra. A kérvényem fogalmaztam, mikor jött a hír: kaptam egy francia ösztöndíjat. „Párizs megér egy szakot!" - gondoltam, és maradtam matematikus. Az utazás előtt még angol tolmácsolást vállaltam a tokodi üveggyárban. (A gyár csődbe ment, de én sokat tanultam.) Közben intenzív zongora/awarnő-örákat is vettem... Mesélj Párizsról! 1974 őszén érkeztem Párizsba. Az egyetem nagy csalódás volt: kosz és szemét, rengeteg diák, tömegoktatás, alacsony színvonal. A menzán sorban állva, bokáig jártunk a röpcédulában. Közben kézi hangszórón üvöltötték a fülünkbe: „Hogy eltűnjön végre ez a Giscard-Chirac kormány, ma este hatkor: FORRADALOM!" A Cité Universitaire-ben egy WCajtón tökéletes szabatossággal fogalmazta meg egy Ismeretlen Forradalmár, miért is szükségszerű a kapitalizmus bukása és a szocializmus győzelme. Egy szende leányzónak elszavaltam kedvenc Verlaine - versemet. Rám nézett nagy, álmatag őzike-szemével: Jaj, de szép! Te írtad?" Szakmailag nem sokat profitáltam; rendszeresen csak a könyvárat látogattam. Viszont Abélard és Villon nyomát keresve - bejártam előbb Párizst, majd, autóstoppra kapva, az egész országot. Nemcsak Ady őszét láttam i,Szent Mihály útján suhant nesztelen..."), de azt is, hogy szombat este a Hari Krisnái dalolták a buddhisták a Rue Cujas sarkán, ahol - mint Radnóti is állítja - tényleg lejt a járda. Kicsit arrébb, egy könyvesboltban, forradalmi dalokat énekelt egy szakállas, vállig érő hajú „gauchiste". 298