Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

Cziffra György koncertje előtt odamentem a fiához: „Mágyár vágy? Ná gyéré!" Egy Bach kórusba is jártam, de koncert előtt megkért a karnagy, üljek át inkább a közönség közé ... Henryk Szering koncertjére szabályosan belógtam. (Hasznos volt a pesti előképzettség.) ­„Vigyen, amit akar" - mutatott körbe Sipos Gyula a lakásán föltornyozott könyvek között. Akkor olvastam, hitetlenkedve, Szolzsenyicin Guiag Szigetcsoportját. (De hazahozni már nem mertem.) - „Ezt biztos nem láthatom Magyarországon!" - gondoltam, mikor Wajda Márványemberé re vettem jegyet. A Cité Universitaire-ben egyik napról a másikra alaposan megemelték a lakbért. Többen lakbér-sztrájkba léptek. - „Micsoda?!" - szörnyülködött egy szociológus ösztöndíjas társam. - „Ha megtudják a magyarok, hogy te is csatlakoztál, azt mondják majd: ,Kint sztrájkba lép, mert magas a lakbér. Majd ha hazajön és itthon - mondjuk ­rossz a kaja a menzán, akkor is tüntetni fog?!' Azonnal lépj ki, még mielőtt kiderül, különben megvonják az ösztöndíjad és az első géppel hazaküldenek!" - figyelmeztetett. ­„És a nemzetközi szolidaritás?!" - habogtam. A menzán megismerkedtem egy sráccal; februárban leruccantunk ócska Renault 4­esével, a Cote d'Azur-re. A Cocteau festette román kápolna Villefranche-sur-Merben ... az antibes-i Picasso Múzeum, egy tenger fölé nyúló várban ... Fernand Légér munkás-képei... virágzó mimóza-erdő a tenger mentén... „Kék fátyol messze bércfokán/Arany hajó, mely futva szegdel bíbor habot..." Matisse műhelye Saint-Paul-de-Vence-ban.... Chagalle biblia­illusztrációi Nice-ben, mélykék színeivel és a házak teteje fölött repülő hegedűseivel... Ekkor tartják Mentonban a Citromkarnevált: egész citrom-és narancs-építményeket hurcolnak körbe az utcán. Éjjel majdnem fagy, de nappal heverészni lehet a tengerparton. Picasso Vallorisban is kifestett egy kápolnát. - „A testvérvárosi delegációhoz tartozik?" - csodálkozott a teremőr. Elmentem hát a városházára, a hódmezővásárhelyieknek adott" fogadásra. Húsvétkor Versailles mellett álldogáltam már vagy három órája. Csontba hatoló, nyirkos idő, havas esővel. Végre megáll egy ütött-kopott Simca. „Haggyad, az autó nem luxuscikk!" - mondta az ócska blézert viselő vezető, mikor a sarat törölgettem a cipőmről, beszálláskor. - Hová megy? - „Saint-Maloba, vitorlázni. A gyárnak, ahol melózom, van ott egy hajója." - Nagy gyár? - „Nyolcszázán vagyunk." -Mit dolgozik? - „Hát... én vagyok a tulaj." Kétárbocos, négy kabinos vitorlással mentünk Jersey szigetére. (Ahol vámmentes a wiskey.) - „Még nem ettél tengeri ételt?" - csodálkozott vendéglátóm. Este az étteremben minden fogást végigkóstoltatott velem. Köszönetképp gulyáslevest főztem a hajókonyhán. Hazafelé jövet, késő délután értem a Mont-Saint-Michelhez. A hatalmas öböl közepén, homok és tenger által övezve szökik az égnek „a legszebb gótikus építmény, melyet valaha is Isten dicsőségére emeltek" (Maupassant szavaival). Az apát Budapesten volt diák: a háború előtt a francia követségen dolgozott a papája. Nagy izgalommal tárgyaltuk görög szomszédommal a portugál forradalom eseményeit. Május elsején a trockisták felvonulását néztem meg. Tízezer fiatal, dobokkal, gondos 299

Next

/
Thumbnails
Contents