Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

Egy hét alatt bebarangoltuk az észak-olasz tavak vidékét. Csodálatos parkok, múzeumok... Catullus villája Sirmioneban, a Garda-tó partján. A múzeumi belépőben a fürdés ára is benne foglaltatik! Kellemes, langyos víz - fejünk fölött meg havas hegyek! Egy reggel épp a hálózsákból kászálódok kifelé; tőlem egy méterre egy néni néz ki a nyitott ablakon. Zavartan morgom, hogy „student". - „ Vuole caffé- kérdez vissza a néni, és már hozza is a kisasztalt, habos capucinoval, cukrozott brioche-sal, marmellatav al. Azóta vallom Fülig Jimmyvel: „Kenyérrel és vassal Kínáig jutni, mint Napóleon mondta!' Az nem kunszt! Próbálja meg úgy, mint én: egy vas nélkül!" Hazatértem után kijött hozzám egy rendőr beszélgetni. Nagyon el volt szomorodva, hogy - állításom szerint - senkise próbált kint beszervezni. Ezután békében hagytak? Nyár végéig az ELTE Filozófia Tanszékének fordítottam; asztalt, írógépet az esztergomi könyvtárban adtak. '73 nyarán az NDK-ban mosogattunk a pécsi jogász-hallgatókkal. Két adag piszkos edény között német nyelvtörténetet olvasgattam. A Csöves Delegáció tagjaként, az Interfick '75-on is képviseltük Szocializmust Építő Hazánkat. 0elszó: Frieden, Freundschajt, Sexualitat!) Ha Angéla Daviest el is szalasztottuk, bevezetést nyertem a „polonisztikába". (Lengyel lányoknál csöveztünk a kempingben.) Kicsit megleptek a magyar műsorok ideje alatt fellángoló nagy-magyar tüntetések, a talpig piros-fehér-zöld zászlóba burkolt, oroszlánsörényű csövestársak. - „Hogy a német rendőrnek el kell viselnie, hogy nem rúghat bele az Alexplatz kövén fekvő hippibe!" csóválta a fejét Etter Ödönke hitetlenkedve. Következő évben a Mazuri tavakra mentünk kajakozni. Igazi „vad vadon" (selva selvaggia, mint Babits fordítja az Infernobzn) volt az akkor: sötétlő fenyőerdők, a tisztavizű patakban rákok; kellemetlen csak a sok zuháré meg a szúnyog-felhő volt. Bár sokat segített a „diplomáciai pálinka", azért beszélni is kellett valahogy: kajakot bérelni, kenyeret venni... A lengyelek se németül, se oroszul nem akartak tudni, más nyelven meg tényleg nem értettek. Mikor a többiek hazajöttek, én még kint maradtam. Nemcsak a lengyelek határtalan vendégszeretete fogott meg, de a végtelen fenyőerdők, a Malborki vár komor tégla-tömbje a lenyugvó nap fényében, Kopernikusz temploma Fromborkban, a Balti tenger hűvös partján... A Neptun kút Gdansk ban... és a szőke lengyel lányok! Tadek „testvéremmel" („dva bratanki"!) újra és újra körbestoppoltuk az országot. Ezután a „vakáció" Lengyelországot jelentette: vonattal ki Krakkóba, pénzt váltani a Ryneken, megnézni Wit Stwosz oltárát a Kosciól Mariackiban „Bugzaplacs"

6 - hajol földig az ősz hajú bácsi, aki a szentélybe beenged), aztán... ahova visznek! 5. Kér kávét? 6. Isten fizesse meg! 297