Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

Kirándulni is jártálí' A Fizikus Klub tagjaival rendszeresen túráztunk, gyalog, biciklivel és vízi járművekkel is. Május elsején a Vértesben kerekeztünk; júniusban megkerültük a Szentendrei-szigetet kajakkal. - „Én vagyok a Jóisten!" - mutatkozott be egy részeg pasi a lórévi kocsmában. Sátoroztunk, vagy a helyi általános iskola padlóján aludtunk, Csehszlovákiából csempészett hálózsákban. Októberben a Börzsönybe mentünk szarvasbógésre. Éjszaka az erdőben minden más, mint nappal: fehérük az út az októberi telehold fényénél! Mindenről lehet beszélgetni a „szomorú és szép" holdvilágnál (Verlaine); ekkor kötődnek az életre szóló barátságok. Nyaranta külföldön is túráztunk. A garamszentbenedeki apátságtól Esztergomig jöttúnk a Garamon. Máskor az osztrák határ közeléből indulva, lekajakoztunk a Moldván; a 4°-os vízhőmérsékletet 12°-os sörrel enyhítettük a krőma-km. Dél-Csehország gyönyörű műemlék-városai után egyszer csak Dante poklába illő szarfolyóra érkeztünk: egy papírgyár építette a szocializmust. Ugyanazzal a szimpatikus, szakállas fő-ivóval találkoztunk több, egymás utáni este a kocsmában. Túra végén aztán egy rendórautóból intett nekúnk búcsút. „Magos Déva vára" alatt gyülekezve indultunk a Retyezát meghódítására. Nyílt a rododendron, fönn a havasokban. Egy hét gyaloglás után végre egy turistaházba értünk. A bejáratnál a „Kárpátok Zsenijének" gyaloglófényképe fogadott; fél óra leforgása alatt háromszorosára emelkedett a puliszka ára. (A rumé viszont nem; még szerencse, hogy jó előre fölvertük a sátrakat...). Jugóban, a Júliai Alpokban, majdnem ottmaradtunk, mikor leszállt a köd. Egy hóba vájt gödörben húztuk meg magunkat éjszakára. „PomoS-CS!" - visszhangozták a hegyek Bogyó becenevű évfolyam- és bajtársam jól artikulált kiáltásait. (Pár óra múlva kikiáltót cseréltünk.) Huszonhat órás lábujjtornáztatás után egy pillanatra kitisztult a köd és megtaláltuk az ösvényt. Hazajövetel után - rekkenő augusztusi hőségben - egyikünk bement a kórházba. „Második emelet, balra!" - mondta a portás, mikor a fagyás-sebek kezelése iránt érdeklődött. Fönt látja a táblát: „Pszichiátriai- és Elmeosztály." Miből éltél!' Arra mindig vigyáztam, hogy az átlagom 4,51 fölött legyen. így - még ha a KISZ-titkár morgott is néha - szociális körülményeim figyelembevételével maximális ösztöndíjat kaptam, ami majdnem elég volt. Kiegészítésképpen mindig dolgoztam valamit Egy időben (Pál Úr szavaival) „segédkőművészek" voltunk. Lenyűgözött, hogy lehet egyszerre két téglát dobni és elkapni. Ez jobban szórakoztatott, mint a matematika-tanítás; jobban is kerestem vele. A BNV-re is mentünk rakodni, de jobbára csak unatkoztunk, munkánk nem volt. „Kilóg a bácsi valaga a nadrágjából!" - konstatálta egy nyolc év körüli kislány, mikor Dömsödön parkot rendeztünk. (Kiváló csipetkés bablevest adtak a kocsmában 3,30-ért.) 294