Esztergom Évlapjai 2000

LEEL-ŐSSY Lóránt: Balassi Bálint pszicho biográfiája

genetikus és környezet által indukált személyiségi vonásokat - a negatív oldalt tekintve erősítette a Báthory egyik katonájának durva bántalmazása is, amikor komoly fejsérülést szenvedhetett, mert utána „nyavalya törős" (epilepsziás) lett. Lehetséges azonban, hogy Báthory, amikor a török ellen védelmébe vette, ezt csak ürügyül írta, ti. a jeles Balassa kutató Eckhardt Sándor, egyik művében sem említette azt, hogy Balassi epilepsziás lett volna. Az epilepsziás személyiségváltozás legfőbb tünete az indulatosság, dühkitörések, sértődékenység, amelyek Balassi Bálintnál néha felszínre kerültek. A genetikai, környezeti és ezen kóros tényezők a kor reneszánsz szokásaival együtt Balassi minden cselekményét érthetővé teszik, ami az utókor számára nem csökkentheti a költő zsenialitását és alkotásainak értékét. Mindezek ellenére hazafias hitvallását a „Katona ének." fejezi ki: „Vitézek, mi lehet E széles föld felett Szebb dolog a végeknél?... Ellenség hírére, Vitézeknek szíve Gyakorta ott felbuzdul:...Vitéz próbára indul, Holott sebesedik, Öl, fog, vitézkedik, Homlokán vér lecsordul." Ő már a haza fogalmát is átérezte kortársai előtt: „ Oh én édes hazám, te jó Magyarország ! Ki kereszténységnek viseled paizsát," Az önkéntes hadba vonulást elég hirtelen követő halála is igazolta hazaszeretetét, a török elleni gyűlöletét, de sajnos 43 éves korában a sebesüléséből eredő vérmérgezés (szepszis) végzett vele. A szerelmes, versek, virágénekek, amelyeket a szép Júliához vagy a másik Annát (Wesselényiné, Zarkándy Anna) fedező Coeliához írt valószínű, hogy mindig az első Anna (Losonczy) utáni vágyakozását fejezték ki. Az apa halála után a gyám lett az ellenség, Krusith Ilona lányát szánta volna neki, de az nem fogadta az ősi ellenség fiának ezt a mások által sugallt lánykérését. Bálintnak egyéb szerelmi ügyei is bőven voltak, amikor Erdélyben harcolt: Borbála, Judit, Kata és egyéb nevek is szerepelnek verseiben. Ha lelki szempontból elemezzük verseit, akkor azokból csaknem mindig a vágyakozást, be nem teljesültséget, epekedést olvashatjuk ki. Talán mindig Anna járt az eszében, illetve volt a szívében, az elérhetetlen nő. Felmerül az is, hogy a magát reneszánsz hősnek, férfinak tekintő Bálint bizonyos értelemben Don Juan-i alak volt, amikor a sok hódítás, udvarlás mögött nem is olyan nagy „férfiasság" rejlett. „Akármilyen deli lovag ez a „magyar Alkibiádész" annyi szerelmi kudarca volt, mint egy nyomoréknak." írta róla Kosztolányi. A királyi udvar és a közvélemény általában nem jó szemmel nézte Bálint szerelmi életét, kalandjait, pálfordulásait, mert ők nem a kudarcairól, hanem a lovagi kalandjairól hallottak. A legnagyobb botrány mégis az volt, amikor katonáival és egy pappal berontott az egri várba és ott feleségül vette elsőfokú unokahúgát, Dobó Krisztinát, akinek négy hónappal előbb halt meg a férje. (Állítólag ez a nagy kaland Krisztina előzetes beleegyezésével történt.) Az ifjú feleség nem nagyon engedte férji jogainak gyakorlását illetve hamar kiábrándult a rokonból, mert, mint kiderült érdekházasság volt az ő részéről is. Szegény Bálint hiába tért át tősgyökeres protestáns létére katolikusnak, a pápa érvénytelenítette a házasságot és az újdonsült feleség faképnél hagyta. Ezután következett az első Anna váratlan visszautasítása is. Ezek a csalódások, kudarcok (szaknyelven: frusztrációk) bizony a negatív vonásokat hozzák a felszínre, ami néha még Don Juan-on is túltett. Ő maga írta: „nagyúr lesz, ha 23