Esztergom Évlapjai 2000

LEEL-ŐSSY Lóránt: Balassi Bálint pszicho biográfiája

LEEL-ŐSSY Lóránt BALASSI BÁLINT PSZICHOBIOGRÁFIÁJA Amikor valakinek a lelki tulajdonságait, életfelfogását és életvezetését próbáljuk megfejteni, akkor először a genetikai gyökereket keressük, majd a körülmények hatásait, amelyek gyermekkorukban, ifjúságukban érvényesülnek. Olyan nagy magyar költővel kapcsolatban, mint amilyen Balassi Bálint volt, igen nehéz ezt ma pszichológiailag elemezni. Amint azt Eckhardt Sándor „Az ismeretlen Balassi Bálint" című könyvéből mintegy 67 oldalon olvashatjuk, apja Balassi János és ősei: Ferenc szörényi bán (hét fia volt), testvére Miklós - szklabonyainak nevezte magát - (két fiú volt örökösök nélkül) igen gazdag földesurak, várak birtokosai voltak Már Bálint nagyapjának felfogása utat mutatott az apa, sőt unoka számára is, a török elleni harc lett a hivatásuk, hiszen a bán a mohácsi csatában esett el. Ebből az is kitűnik, hogy a katonai nevelés kötelező volt. Megtudjuk azt is, hogy a kornak megfelelően igen harcos, vitézi, lovagi felfogásuk volt. Balassi János már 24 éves korában párbajba keveredett egy spanyol lovaggal, majd több nemes úrral. Az életét szinte végig kísérte Krusith Jánossal való ellentéte, aki korponai főkapitány volt. Pereskedtek, vitatkoztak, sőt harcoltak is egymással. Dézsmavitába keveredett az érsekkel. Végül aljas módon Krusith megvádolta király-ellenességgel, ami menekülésre kényszerítette, vagyonát elvesztette, a két vár urából űzött vad lett. Bálint közben hol itt, hol ott nevelkedett (Pozsony, Nürnberg, Lengyelország) és nyilván tudomása volt ezekről. Végül a király Balassi Jánost - bizonyítékok hiányában - 1572-ben visszafogadta kegyeibe, de a tüskék, amiket közben kapott, örökre megsebezték, nem sokkal utóbb 1577-ben meghalt. Eckhardt Sándor könyvének legnagyobb része a pereskedésekkel, villongásokkal, meneküléssel és ezeket bizonyító iratokkal, levelekkel foglalkozik, amiben bőven megtaláljuk Balassi Bálint ilyen-olyan panaszos jogait, néha ártatlanságát igazoló leveleket és iratokat is. Az ifjúnak igen rosszul alakultak az anyagi ügyei úgy, hogy végül szinte elszegényedett. Mindezt főleg rokoni gyámjának, testvérének és apja ellenségeinek köszönhette, de természetesen neki is szerepe volt abban. A gyám és környezete végül több éven át, sikereket ért el a nagy vagyon eltulajdonításában. Amikor jól álltak a dolgai, nagy mulatozásokat rendezett, ha rossz idők jártak rá, akkor bizony még rablásra is vetemedett. A török basa meg is jegyezte, hogy a határvidéken gyakran megelőzte őt a zsákmányszerzésben, azaz a basának már nem maradt semmi a vándor kereskedők holmijából. Genetikailag tehát egyrészről adott volt a nyugtalanság, hirtelenkedés, pereskedési hajlam, viszont másrészről, mint pozitív vonás a „jó művészetek és nyelvek ismerete" is. 21