Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

igézte meg őt Ady. Barátját nyilván megvédte volna, ha erre a feleség okot ad. Hatvany és Fenyő mellett Bölöni György, utóbb Passuth László, Márai Sándor, Kárpáti Aurél, Megyeri Sári és mások léptek az emlékezők sorába, talán még Rab Gusztáv, PálócziHorváth György, Rónai Mihály András is megbízható tanúságtevők. Majd későbbi krónikásai, Baloghy Mária, Ruffy Péter és mások, az említettek után. Passuth László 1930 körül ismerte meg Márffynét; „...személye, varázsa, legendaköre lebilincselt... - írja -. Lírai volt, színes, szellemes, kifogyhatatlan szikrázásában. Egocentrikus: amilyenek csak műfaj nélküli művészek lehetnek... írónak-költönek is beért volna, ha nem borul föléje óhatatlanul a név. ... Beszélt egyszer Lédáról kérdésemre - tisztelettel s nagyrabecsüléssel... Nem találkoztak, Léda volt az, aki mindig kitért a személyes kapcsolat elől.... Ha megszólalt...., elvarázsolt mindenkit... "A Rézkor visszatekintésében több ízben feltűnik a szíves jó barát, az író a Barlangképekben egy szokatlan képszemlére is emlékezik, a Gyilokjáróban a váratlan halálra és a temetésre utóbb. Majd Robotos Imre tetemrehívásával vitatkozva, maradék emlékforgácsait felidézve foglalta össze Csinszka emlékezetét (Magyar Nemzet -1977. március 24.). Csinszka és Babits először a Nyugat emlékezetes matinéján találkozott személyesen (1916 március 26.). A Csúcsáról érkezett Ady itt A mosti március és Az Akarat cselédjei című költeményeit olvasta fel, fáradtan, megtörve, de sugallatosan. Babits a Húsvét előtt lázasan kántáló előadásával szándéktalanul a matiné hőse lett, a körülmények és következmények ismeretesek. Alakja és sorsa bizonyára emlékezetes lett Csinszka számára is. A pesti Ady-lakásban majd több ízben találkoznak, ahol a költőtárs nem kevésbé lázas híreivel a meggyötört „vezért" látogatja. Az új titulus Babitstól származik, a Nemzeti Múzeumban elmondott gyászbeszédből való. Karcos zúzmara és még karcosabb magány ült már a költő szívén, amikor a Vörösmarty Akadémia alapító ülésén (1918 november 27.) az elnök helyett neki kellett vállalnia a megszólalást. A katarzis versben folytatódik tovább - Ady -,„a könyves klastromba visszabújt szerzetes" búcsúzna a „vitéztől", de a megrendült óda befejezetlen és kiadatlan marad, Babits pedig polgáribb mezőkön áll helyt Adyért. Természetes, hogy Adyné mellé sodródik magánya katarzisaiban. A legszebb arcképet Lesznai Anna írta ifjabb barátnőjére emlékezőn. Egyben a legérzékenyebbet a kitartó jó barátok közül. Ismerte nyilván Csinszka és Babits közös történetét. Az asszonyi lényeget mutatta fel. Világosodik a kép, ha az ő jellemzése után pörgetjük át újra a rövidke párhuzamos élettöredékek csonkaságukban is szárnyaló dokumentumait. Két megkínzott ember egymáshoz szóló de profundisát, ahol éppen a feltárulkozásban növekvő mélységek félelme teremtett távolodást. 215