Esztergom Évlapjai 2000

BALOGH Boglárka: Esztergom az I. világháború idején

A háború befejezése, összegzés Az őszirózsás forradalom idején az ország életét meghatározó események már nem a hadszíntereken, hanem a hátországban zajlottak. A fegyverletétel hírére az esztergomi laktanyák órák alatt kiürültek. A külföldi hadifogolytáborokból egymás után érkeztek haza a magyar foglyok, akik részére 1918 márciusában Kenyérmezőn hadifogoly gyűjtőtábor alakult. „Szegény fogolytestvéreink,... miután megfürdetik, féregtelenítik őket egy erkölcsi szappan és lelki kúra alá kerülnek, melyet a Honvédelmi Minisztérium erkölcsi vesztegzárnak nevez".

4

8 Fegyvertelen, elgyötört katonacsoportok érkeztek egymás után haza, városunkba. „Álljatok ki a pályaudvarok peronjaira, nézzetek a szemébe ezeknek a hősöknek, s gondoljatok vissza azokra a forró július végi napokra, amikor mint egy fájó türelmetlen, fékezhetetlen düh egyhangú üvöltése zúgott: Vesszen Szerbia! Hát nem ilyennek gondoltuk visszatérésüket. Megértő lélekkel, ...mint nehéz betegekkel bánjunk velük, szeretettel, kímélettel. "

4

9 Valóban, fontos visszapillantani a háború éveire. Arra a rövid időszakra, a merényletet követően, majd közvetlenül a hadba lépés utáni időszakra, mikor a város lakossága, egyházi támogatással, egyértelműen lelkesen, boldogan éltette és kívánta a háborút. Ez egyértelműen a lelkesedés korszaka volt. Az első sebesült vonatok érkezésével, a katonai kórházak, népkonyhák, segélyhelyek megjelenésével, a hadifogolytábor villámgyors túlnépesedésével, a rémítő kolerajárványnyal, s az első piaci árdrágításokkal párhuzamosan a hátországban, így Esztergomban is érezni kezdték a háború gyötrelmeit. Elérkezett a kijózanodás időszaka. Az évek múlásával egyre gyarapodott az áldozatok száma, nehezedett az élet, a rekvirálások mindennaposak lettek, az emberek lassan szembefordultak a háborúval. Egyre gyakrabban adtak hangot békevágyuknak, terjedtek a pacifista eszmék. Társadalmi helyzettől, politikai meggyőződéstől, a családot ért veszteségektől függően kinél korábban, kinél később következett be a kiábrándulás. A lelkesedés általában 1914 nyarától kora őszig tartott. Az ezt követő apátiát 1916-tól fokozatosan váltotta fel az elégedetlenség, a háborúval való szembefordulás. A háborúért lelkesedő embereknek nem volt történelmi tapasztalatuk, nem tudhatták, mit jelent valójában egy háború. Hiába nevezi az utókor az I. világháborút, a másodikkal összehasonlítva „úriemberek háborújának", ez nem adhatott vigasztalást az egy millió halott katona családjának, a 1,5 millió sebesültnek. Az első világháború váratlanul borzalmas, kegyetlen, megrázó világégés volt. Soha nem látott pusztítást vitt végbe az addig ismeretlen gépi fegyverek, mérges gázok bevetése. Katonák százezrei vesztek oda, és szenvedtek azok is, akik a hátországban élték át a háború értelmetlen öldöklését és nyomorúságát. A világháborúnak nem csak a halottak lettek 48. Esztergomi Friss Újság 1918. március 20. 49. Esztergom,4918. november 20. 191