Esztergom Évlapjai 2000

BALOGH Boglárka: Esztergom az I. világháború idején

1918. április elejétől elkezdődött a kocsihúzásra alkalmas kutyák rekvirálása is. Az élelmiszer-rekvirálások sem szüneteltek, 1918-ban a városnak 10 vagon gabonát és hüvelyest, illetve 30 q zsírt kellett beszolgáltatni. Ekkor a hatóság már csak kérni, könyörögni mert. Érezték, hogy a lakosság terheit szülte már lehetetlen tovább növelni. Előfordult olykor, hogy a csendőrséggel, katonasággal fenyegetőztek az akciók sikere érdekében. A nyersanyaghiány óriási méreteire jellemző, hogy a templomok orgonasípjait is háborús célokra használták fel. A gazdasági élet nehézségei egyre súlyosabbá váltak. 1918. júliusában zár alá vették az évi burgonyatermést, megtiltották a szalámi gyártását, s nem továbbították az udvariassági táviratokat. A gazdasági helyzet tovább romlott, az esztergomi divatüzletek kirakataiban is megjelentek a „szebbnél szebb, tetszetős kivitelű papírszövetek". Ezekhez olyan mosási eljárást is közöltek, aminek betartásával a ruhát akár hónapokig is lehetett hordani.

2

9 Az élelmiszer ellátás A hátország mindennapi életében a legnagyobb problémát az élelmiszerárak ugrásszerű emelkedése, majd később a termékek hiánya okozta. A városban magukra maradtak az asszonyok, sokszor több kicsi gyermekkel. Megélhetésük egyre nehezebb lett, az árak napról napra nőttek. Ehhez hozzájárult az, hogy a fogyasztók száma többszörösére nőtt, mindenek előtt a város mellé telepített hadifogolytábor, a sebesültek befogadására létesített kórházak, illetve a nagyszámú beszállásolt katona megjelenése miatt. Az árak Esztergomban magasabbak voltak, mint más vidéki városokban. A kereskedők gyakran emelték a liszt, a só, a cukor, a kenyér és a petróleum árát. A hatóságok megtiltották a tiszta lisztből történő kenyérsütést, de a belső ellenségek, az üzérek, a kereskedők jelszava: „Mindent elvenni, mindent bezsebelni amit lehet" meghozta gyümölcsét. A gabona ára 250-300, a babé közel 400 %-kal nőtt a békeidők óta. „Haszon nélkül senki sem fog a gabonával kereskedni", írta a Pesti Hírlap egyik száma, jól jellemezve a gabona-tőzsdén uralkodó viszonyokat. „Az összes terményeket monopolizálni keh, és azoknak raktározásáról és áruba bocsáttatásáról államilag kell gondoskodni!" - állapította meg immár harmadszor Historikus, az Esztergom neves újságírója.

3

0 cinket / És kilincset holnap // Holnapután ismét / Felzavarják álmunk / Mert bőrtalpú cipőt / Hordott lábunk. // Szó sincs róla, így kell / Megszenvedni mostan, / Míg a BÉKE bácsi / Alszik nagy nyugodtan // Se fegyver, se jajszó / Nem zavarja őteL / Vegyük hát elő most / Már a facipőket // Majd kopogásra / Ideges lesz végre / S egy nagy „Csitt"-et hirdet / Európa fülébe. 29. Esztergom, 1917. december 16. 30. Esztergom, 1914. december 20. 181