Esztergom Évlapjai 2000

BALOGH Boglárka: Esztergom az I. világháború idején

A város lakosságának óhaja volt az élelmiszerek árát körülíró bizottság létrehozása, melynek munkájáról az 1915. évi 3- közgyűlés elé beterjesztett tanácsi jelentés számolt be 3

1 A bizottság működésének célja az élelmiszer-drágaság megszüntetése volt. E szervezet elsősorban a piaci árakkal foglalkozott, lévén, hogy a lakosság élelmiszer igényét elsősorban a piacról elégítette ki. A piac a Széchenyi téren és az ide torkolló Jókai és Bottyán utcában volt. 1914 előtt hetente kétszer tartottak vásárt Esztergomban. Míg a Széchenyi téren az élelmiszerkereskedők, addig a Jókai utcában a helybeli vásározó csizmadiák, magyar szabók; a Botytyán utcában pedig az egyéb piaci foglalkozásúak kínálták termékeiket. A vásárlók a helybelieken túl Párkányból, illetve Hont és Bars megyék településeiről érkeztek.

3

2 A gondosan beszerzett adatok alapján megállapított árak eleinte kedvező hatást gyakoroltak az élelmiszerpiacra, - írta a jelentés. Mivel azonban számítottak a piaci árusok ellenlépéseire, a bizottság megkereste a szomszédos járási hatóságokat, és hasonló bizottságok létrehozására kérte fel őket. Az alispán 6160/1915 sz. rendelete a járási hatóságoknak kimondta, hogy a hatóságok a városi bizottság árszabásához mérten kötelesek megállapítani a helyi árakat. így próbálták a kofák máshova települését megakadályozni. A rendelet utasította a hatóságokat az utak mellett történő elővásárlás megakadályozására, megtiltotta az élelem kivitelét a vármegye területéről, és felszólított az uzsora elleni küzdelemre. A közgyűlési határozat elégedett volt az „élelmiszerárakat körülíró bizottság", működésével, és nem kért újabb intézkedést. Az előterjesztést követő vitában azonban kiderült, hogy nem minden képviselő osztotta ezt a véleményt. A helyi sajtó szerint a hivatalos ármegállapítás csak rontott a helyzeten. A termelők, kereskedők inkább nem hozták ki áruikat a piacra. Ők uralták a helyzetet, az élelem náluk volt, megvárták míg azok szükségből az ő általuk diktált áron keltek el, vagy otthon értékesítették portékáikat. Érthető volt a lakosság jogos felháborodása. Drágaság elleni mozgalmak indultak, gyűléseket tartottak. 1915. február 23-án határozatba foglalták, hogy kérvényt intéznek gróf Tisza Istvánhoz: a kormány által rekvirálandó élelemből a lakosság igényeit a háború előtti áron lehessen kielégíteni. A rendőrkapitányt az uzsorások megfékezésére kérték fel. Az idő előrehaladtával valóságos piaci háború alakult ki. A termelők, kereskedők tovább emelték az árakat, nem törődve a szigorú intézkedésekkel. A közvélemény szerint a kereskedők áraival kellett volna valamit kezdeni, az illetékes hatóság azonban tehetetlen volt. Radikális árintézkedéseiket végül kénytelenek voltak visszavonni. Ennek eredményeként már lett valamennyi áru, de megfizethetetlenül drágán. Többen akartak vásárolni, mint eladni, a hentesek pedig egyszerűen ki se nyitották üzleteiket. A helyzet olyannyira rendezetlen és szabályozatlan volt, hogy még a Főreáliskola évkönyveiben is többször visszatértek az áldatlan élelmiszer ellátás kérdésére, melynek következtében a diákok 31. K-EMÖL E. szkv. k.j. 61/1915. kgy. sz. 515/1915. tan. sz. 32. Komárom-Esztergom k.e.e. vármegyék múltja és jelene. (Szerk.: Osváth Andor.) Bp. 1938.158. 182