Esztergom Évlapjai 2000
BALOGH Boglárka: Esztergom az I. világháború idején
korona 59 fillér állt rendelkezésre, a hiányt pótadóval kívánták fedezni. 1916-ban a szükséglet 813637 9 korona 22 fillér, a fedezet 53529 korona 59 Mér, 1917-ben 591562 korona 52 fillér volt. Az 1917-ben pótadó útján behajtandó hiány 74 562 korona 62 fillért tett ki. A hiány növekedésének egyik okát Huray Ferenc főszámvevő a háború okozta általános drágaságban látta, mely a terményeket, kereskedelmi és ipari cikkeket, anyagokat egyaránt érintette. Emellett a munkadíjak, napidíjak, ipari munkák áttételeinek növekedése, valamint a tisztviselők, tanítók, tanárok, alkalmazottak és szolgák háborús segélye is indokolták a hiányt 2 6 A növekvő tételek között legjelentősebbek a segélyek, gazdasági díjak, erdei és közoktatási kiadások voltak. Legnagyobb apadás a jótékonysági és szőlőhegyi tételekben lett előirányozva 19l6-ra. A közmunka (úti) pénztár természetbeni előirányzatait (1916-ban, pl. 178 kétfogatú, 33 egyfogatú, 2842 kézi napszám), a 233/1911 kgy. határozat alapján mindenki köteles volt megváltani, vagy teljesíteni. A megváltás díjai évről-évre növekedtek. Míg 1915-ben: egy kétfogatú munkanap 6 koronát ért, addig ez 1916-ban már 8 koronára emelkedett. Az egyfogatú 3, majd egy évvel később 4 koronába került. Míg a kézi munka helyett 1915-ben 1 korona 50 fillért addig 1916-ban 2 korona megváltást kellett fizetni. 2 7 Esztergom közpénzeinek kezelését az I. világháború idején is a három helyi bank végezte, általában a következő arányban: 60% Esztergomi Takarékpénztár Rt., 30 % Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Rt., 10 % Esztergomi Hitelbank Rt. A lakosságot a közvetlen anyagi kiadásokon (hadiadó, pótadó) túl a rekvirálások is sújtották. 1915. december 25-től a búzát, rozst, zabot, babot, borsót, lencsét a maximált áraknál 4 koronával olcsóbban rekvirálták, de gabonát a hadsereg nem rekvirálhatott. Nemcsak a mezőgazdasági terményekre került sor. 1915. januárjában már így panaszkodtak az emberek: „A saját talpunkon fogunk járni", mivel az összes cipőtalpbőr készletek rekvirálásra kerültek. A háborús helyzet rosszabbodásával párhuzamosan folytatódtak a rekvirálások. A cipők után sor került a rézre is, melyet először csak az iparosoktól, kereskedőktől, vállalkozóktól s vendéglősöktől vettek el, de lassanként rájárt a rúd a polgári lakosságra is: a rézkilincseket mindenhonnan begyűjtötték, s a rézmozsarakat vasmozsárra cserélték. Megkezdődött a harangok rekvirálása is. 1916. áprilisában a főszékesegyház tornyában csak a műemlék harangokat hagyták meg, a többit elvitték. A belvárosi, szentgyörgymezei, vízivárosi tornyokban is csak egy-egy harang maradt. 1917. augusztusában rekvirálták a Bazilika réztetejét. Jól jellemzi a hangulatot az Esztergom 1916. februári számában megjelent: Krónika című rekviráló vers. 2 8 26. K-EMÖL E. szkv. k.j. 1916. évi költségvetési előirányzat 27. K-EMÖL E. szkv. k.j. 135/1914.; 142/1915 kgy. sz. 11196/1915. tan. sz. 28. Esztergom, 1916. február: (ismeretlen szerző verse): Házról házra járnak / Lisztet rekvirálnak / És jaj hol eldugva / Egy szemet találnak /Ma lisztet meg lencsét /És efféle jókat / Rézmozsarat, 180
