Esztergom Évlapjai 2000

MÜLLERNÉ SERES: Majer István pedagógiai munkássága Ágota

hozta Tormay Károly főorvos és Rozmanik Antal tanácsos támogatásával Magyarországon az első bölcsódét (1851). 1857-ben lemondott igazgatói állásáról, február 26-án kürthi plébánossá, majd 1866. április 26-óval esztergomi kanonokká nevezték ki. Egyházi pályáján szorgalmas munkája alapján egyre magasabbra emelkedett, kitüntetéseket, magas rendjeleket kapott (1869-ben apát, 1874-ben pápai praelatus, 1880. március 21-től stagnoi címzetes püspök, 1894-ben érseki helynök). Mint igazgató, később, mint fótanfelügyelő lelkesedéssel szorgalmazta a népnevelés ügyét. Ismeretterjesztő füzetei, könyvei, naptárai mellett számos cikke jelent meg a Pesti Napló, a Jelenkor, a Nemzeti Újság, a Nyelvőr és az esztergomi helyi lapok hasábjain hol teljes nevével, hol „István bácsi" név alakkal, hol pedig „Szíves" álnév alatt. Esztergom díszpolgáraként hunyt el 1893. november 21-én. Majer nézetei, javaslatai és tevékenysége a testi nevelés területén Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár M./324/51. számú kézirata Majer István Népneveléstan című műve. Bevezetőjében a szerző a neveléssel kapcsolatban leszögezi, hogy a testi és lelki nevelés egymástól elválaszthatatlan, ezeket fejleszteni kötelességünk: „Minthogy pedig az ember nem csak lélekbül, hanem testbül is áll, és Teremtőnk az emberi testet a léleknek eszközét is bizonyos erők és tehetségekkel felruházta, hogy az embert boldogságához segítsék; oda is kell tehát a' nevelésnek czélozni, mi szerént ezen testi erők a' nevendékben kifejlődjenek, épségökben megtarthassanak, vagy ha megromlottak, betegedtek megorvosoltassanak."

8 Majer a testi nevelésért folytatott harcban felhasználta elődeinek tapasztalatait, eredményeit. Bármennyire is szegényes volt Majer korának pedagógiai szakirodalma, az egyértelműen látszott, hogy a hazai nevelők közül kik ismerték a nyugat-európai szakirodalom neveléssel, ezen belül az elszórtan jelentkező testi neveléssel kapcsolatos megállapításait. Mint fiatal tanár elfogadta és továbbfejlesztette a haladó külföldi (Comenius, Locke, Campe, Kant, Schwarcz, Curtmann, Salzman, Nicmeyer stb.) és a hazai (Kis Pál, Szilasy János, Beke Kristóf, Edvi Illés Pál, Tavasi Lajos stb.) pedagógusok elméleti és gyakorlati útmutatásait. Tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a testi nevelés több ponton is összefügg a tanulók értelmi nevelésével (erkölcsi-akarati tulajdonságok stb.), s ezért megítélése szerint igen fontos a nevelésnek ez a területe. Ekkor még általánosan elfogadott volt az, hogy a testi nevelés nem más, mint az embernek az a tevékenysége, amely az emberi test természeti kifejtését szolgálja. A tanulók testi nevelésére az irányt a Közhasznú esmeretek tára (1834) az alábbiak szerint jelölte ki: „a gyermek természetének helyes kiismerésén kell tehát a' testi nevelésnek alapulni, mire nézve a gyermeki és ifjúi kor sajátosságait a gyermek nevekedésének szakait s a gyermek különös tulajdonságait és 8. MAJER István: Népneveléstan. Esztergom. 1842/3,8. Kézirat. 153