Esztergom Évlapjai 2000

†HEGEDŰS Rajmund: Liszt és Bayreuth

ner pedig alig egy hónappal később tragikus hirtelenséggel meghalt. Wagner halálakor Liszt már Pesten tartózkodott, az újságokból értesült barátja haláláról. Cosima táviratát Velencéből csak később kapta meg. Három évvel később, 1886 nyarán Liszt újra Bayreuth felé tart. Egy hosszú hangversenysorozat volt mögötte. Az út elfárasztotta, meg is hűlt. Mégsem állt meg útközben, hogy pihenjen, minél előbb Bayreuthban akart lenni. Cosima is hívta őt, és Liszt jól tudta, hogy milyen nagy munkát jelent a játékok megrendezése. Azzal is tisztában volt, hogy milyen sokrétű társadalmi kötelezettség hárul ilyenkor a család tagjaira. Cosima segítségére sietett, de a Tristan bemutatóját is szerette volna látni, ezért még betegen is a színházba vitette magát. Állapota azonban hamarosan válságosra fordult, és 1886. július 31-én meghalt. Mindjárt megszületett a legenda is: valahányszor az ünnepi játékokon a Tristánt adják, mindig meghal valaki a Wagner-családból. Temetése nagy részvét mellett, augusztus 3-án volt. A ravatalnál Bayreuth polgármestere tartotta a gyászbeszédet, és Anton Bruckner Parsifal-átiratokat játszott. A nagy gyászmenet láttára most is akadtak idegenek, akik megkérdezték, vajon kit temetnek. A válasz most is a régi volt: „Wagner úr apóááfót halála után magyarországi barátai azonnal mozgalmat indítottak, hogy hazahozhassák, és magyar földben temessék el a nemzet halottját. Liszt nem hagyott írásos végrendeletet maga után, de leveleiben és szóbeli megnyilatkozásaiban gyakran utalt rá, hogy Magyarországon legyen végső nyughelye. Ezt Wittgenstein hercegné is megerősítette. Cosima is tudott apja végakaratáról, de feltételként azt szabta, hogy az országgyűlés kérje a családtól Liszt holttestét. Ilyen kérelem azonban nem hangzott el. így a magyar köztudatban idővel el is halványult a temetés emléke; honfitársaink a század elején már inkább Weimarban keresték Liszt sírját. Egy városban nyugszanak mindhárman ma is: Wagner és Cosima a Wagner-villa kertjében, Liszt Bayreuth régi, szép temetőjében. A házaspár sírja fölé a család emlékkápolnát emeltetett, ez azonban a második világháborúban elpusztult. Amikor a 60-as évek közepén Bayreuthban jártam, felkerestem Liszt Ferenc sírját is. A sírt élő sövény szegélyezte, a sötét márványlapon egymás alatt a neve állt: FRANZ LISZT. Ma már újra áll a kiskápolna is. Életében a nemzet magáénak tudta és vallotta nagy fiát, Liszt Ferencet, de halála után elfelejtette magának követelni. Felhasznált irodalom CosimaWAGNER: Napló 1869-1883. Fordította Hamburger Klára. Budapest, 1983. Richárd WAGNER: A barna könyv. Napló, feljegyzések 1865-1882. Fordította Kardos Péter. Budapest, 1980. Franz LISZT: Schriften zur Tonkunst. Leipzig, Reclam, 1981. HARASZTI Emi: Wagner Richárd és Magyarország. Budapest, MTA, 1916. LICHTENBERG Henrik: Wagner Richárd. Fordította Esty János. Budapest, MTA, 1916. SOMSSICH Andor: Harminc esztendő Bayreuthban. Budapest, Rózsavölgyi és Tsa, 1939. 133